Gyűlölve szeretni

És hirtelen rájössz, hogy már nem is érdekel annyira, nem szereted többé, s az irányába táplált érzéseid teljesen elhaltak. Majd alszol egy nagyot s reggel mégis az ő arcával ébredsz, gondolod ennek nincs jelentősége... A napod rohanással telik, nincs időd rajta gondolkodni és különben is, hiszen már "túlvagy rajta". Na igen, túl...minden nap elmondod magadnak ezt a mondatot, de esténként -az egész napos hajsza után- amikor a forró fürdő után lepihensz a mécsesekkel teli szobádba és elbújsz a paplanod melegében, rájössz hogy CSAKIS Ő hiányzik neked. De hogy lehet valakit egyszerre gyűlölni és szeretni?? Szereted ahogy törődött veled, az együtt töltött szép pillanatokat de ennyi. Gyűlölöd ahogy gondolkodik a világról, az eszméket amiket követ...vagy épp azt hogy nincsenek elvei. Azt mondják, hogy a szerelem az ilyen ellentétekből jön létre...szerintem is így van, de hozzátenném, hogy ez is teszi tönkre azt. Először észreveszed, hogy nem is kicsik az eltérések, aztán -mivel szerelmes vagy- megpróbálod ezeket áthidalni...ugrálsz egy szakadék fölött ami egyre csak szélesedik....míg nem két dolog történhet. Az egyik, hogy megunod és kilépsz a másik pedig, hogy beleesel. Arról lehetne vitatkozni, hogy melyik a szerencsésebb... Lehet, hogy kilépni jobb, de nem egyszerűbb...néha könnyebb csak zuhanni...