Mérföldkő

A hét elején hatalmas mérföldkőköz érkezett életem, mert felvettek a Prohuman Kft-hez diákmunka szervezőnek és ügyfélszolgálati munkatárnak. Ez egy nagyon jó hír és egy új kihívás is egyben... Már az interjún is szimpatikusak voltak a vezetőim- Erzsi, aki a győri iroda vezetője és Jocó aki területi vezetőként felel a győri és a zalaegerszegi irodáért, mellette pedig sok városban szervez, értékesít és a többi... Meglepetésként ért továbbá, hogy meghívtak a hétvégén megrendezésre kerülő tréningükre Balatonöszödre. Természetesen jónak láttam elmenni, hiszen így hamarabb megismerkedhettem a cégcsoport céljaival, tevékenységével, a munkatársakkal. Ez a kis kiruccanás kifejezetten a vidéki irodáknak volt megszervezve, méghozzá a Kormány Üdülőben. Tegnap reggel indultunk kocsival, majd megérkezvén elfoglaltuk a szállásunkat. Nagyon szép szobákat kaptunk, gyönyörű kilátás nyílt az ablakokból a befagyott Balatonra. Délelőtt már elkezdődtek az előadások, majd kisebb szünetekkel és egy fincsi ebéddel megszakítva folytatódtak. Este, amikor már kellőképp elfáradtunk a sok prezentáció miatt, következett a lazítás. Kisbusszal mentünk a Bujdosó Pincészetbe, ahol egy borkóstoló mellett elfogyasztottuk a vacsoránkat. A bor fogyasztásával együtt a társaság is feloldódott és egész sok emberrel sikerült megismerkednem. A szakmai dolgok mellett sokukkal személyesebb dolgokról is sikerült beszélgetnem. Tetszett, hogy sok tapasztalatot megosztottak velem, és elláttak jó tanácsokkal- úgy érzem örömmel fogadtak a csapatban. :) A vacsi után visszamentünk az Üdülőhöz és folytatódott a lazítás. Tekéztünk, csocsóztunk, beszélgettünk majd néhány koccintás után már-már táncos mulatsággá fajultak a dogok. Végül fél 3 körül jobbnak láttam nyugovóra térni... Másnap reggel reggelivel vártak minket, aztán mi haza is indultunk... Igazából nagyon sok új hatás ért ez alatt a két nap alatt és még nem sikerült mindent feldolgoznom, de az az egy biztos hogy nagyon lelkes vagyok ezzel a munkával kapcsolatban. :) Remélhetőleg a suli is támogat majd abban, hogy megfelelőképp csinálhassam, mert azt gondolom a gyakorlat manapság elengedhetetlen...

Egy elhanyagolt blog linkjére találtam s elszégyelltem magam... milyen rég nem írtam semmit magamról, az én világomról... hát most igyekszem bepótolni ami elmaradt. Az életemet tekintve úgy érzem teljes egésszé vált minden. Júniusban diplomát szereztem, felvettek mesterképzésre, egész nyáron dolgoztam- remélem szeptembertől is tudok majd. :)
Másrészt érzelmek terén is pozitív irányba alakultak a dolgaim... rátaláltam egy olyan emberre aki mellett teljesen ki tudtam bontakozni, olyan dolgokat hozott ki belőlem amikről én magam sem gondoltam volna hogy bennem rejtőznek. Fantasztikus érzés ha Vele lehetek! :) Atesszel a nyár elején nagyon féltünk, hogy hogy fogjuk bírni- ráadásul a munkám miatt csak a hétvégék jutottak... de íme vége a nyárnak és még mindig együtt vagyunk- íme már 7 hónapja. :) Voltunk együtt Balcsin, állatkertben, pinceszeren, megünnepeltük a szülinapom, voltunk Füreden tűzijátékot nézni, horgásztunk, bicajoztunk de volt hogy csak átlustálkodtunk egy-egy napot. :)
S hogy milyen ember is Ő? Mit tudhat amit még eddig senki sem?? Hát hihetetlenül figyelmes és türelmes- ami lássuk be két nagyon nagy erény... emellett humoros- ami van hogy kicsit ércesre sikerül, de 7 hónap után már kezdem megszokni. :) Sok dologban hasonlítunk egymásra, de vannak olyan dolgok is amikben nagyon is különbözünk- s ez így van helyén. Szerencsére nagyobb vitáink még nem voltak, de azért műbalhékat mindig csinálok- csak hogy ne legyen unalmas az élete mellettem.. :P :) Holnap végre találkozunk s már alig várom... :$ :)

Nyáron a munka mellett azért kijutott egy pár napos lazítás is. Révfülöpön nyaraltunk 3 napot barátokkal. Ez természetesen nagyon jól telt- a rossz idő dacára is. :) Ráfért már a kis társaságra az együttlét- mostanában eléggé szétszóródtunk... Múlt héten osztálytalálkozónk is volt, amit én szerveztem...na az is nagyon jóra sikerült, kivéve, hogy megcsípett egy lódarázs és ezért 2-3 napig sántikáltam... :P

A jövőre nézve- nem ígérem hogy lelkesen írogatok majd, de ha lesz egy kis időm természetesen mindenképp lejegyzem a történteket. :)

Heló-heló!

Sok-sok idő után újra itt... egyetlen kifogásom van arra, hogy miért nem jelentkeztem mostanában: egyszerűen nem volt időm írni. Nagyban zajlik a vezetés és az egészségügyi tanfolyam, írom a szakdogámat és az újságcikkeket az AJTÓ-ba, szervezgetem a szakestet és a maradék időmben suliba járok, na meg a barátokkal találkozgatok. :) A sok dolog mellett általában jó kedvem van mostanában. Az albiélet újra kicsit felpezsdült, sokat beszélgetünk és ökörködünk együtt, reméljük összejön a felvételi és akkor még 2 évig boldogíthatjuk egymást. :)
Az elmúlt hónapban sok régi barátommal sikerült újra felvennem a kapcsolatot. :)
Brigivel többször is találkoztunk és buliztunk is együtt. A buszon találkoztam Pusival, vele is jó volt egyet beszélgetni újra. Ha minden jól megy Dodiékkal is találkozom végre jövő héten. :) Szóval barátok terén mindenképp nagyon pozitív lehetek. Közeleg a szalagavató is ahol várhatóan még több régi arccal fogok összefutni. :) Már nagyon várom. :)
Annyira de annyira írnék még valamit de most még nem szeretnéék... :) De majd bepótolom ígérem... ;)
Puszii mindenkinek :P

Üdv 2011!

Mielőtt belekezdenék az újévi terveim összefoglalásába, szeretném összegezni az elmúlt év legfontosabb pillanatait. 2010-be Dodiéknál léptünk be lakótársaimmal és akkori barátommal ünnepelve. Ebben az évben még a Jókai úti albérletünkben laktunk. A január a vizsgaidőszak jegyében telt el, majd februárban elkezdtem a 4. félévemet és szakirányt is választottam. Nem volt egyszerű menet ez sem. Dupla szakirányra szerettem volna ugyanis menni, de aztán végül mégis csak a művelődésszervező szakirány mellett tettem le a voksomat. A tavasz egy szakítást hozott magával, ami semmiképp sem mondható szépnek és békésnek. Aztán persze a nyár közeledtével sokat buliztunk kedvenc helyünké a Club Hajó vált. Megismerkedtem sok kedves és jó emberrel és hát egy kapcsolat is kialakulni látszott. Ígéretes volt... Aztán ismét beköszöntött a vizsgaidőszak és a végén egy költözés is várt ránk. Kivártuk amíg véget értek a megpróbáltatások majd elkezdtünk albikat keresgélni. A befutót a Szigethy Attila utcában találtuk meg és júniusban be is költöztünk. Kis családunk Jani személyével bővült, akit egy nagyon értékes embernek tartok és már most nagyon megszerettem! :)
A nyár nagyon hamar eltelt. Dolgoztam, buliztunk az itthoniakkal, többször sátraztunk, voltam Balatonakarattyán Tukiéknál és idén eljutottam a veszprémi utcazenére is. :) Szeptembertől megint minden visszatért a régi kerékvágásba, annyi változással, hogy a szakunk kettévált. A művszeresekkel nagyon családias hangulat alakult ki, így hogy kevesebben vagyunk, sokkal összetartóbb lett a csapat. :) Az ősz azonban más újdonságot is magával hozott. Szerkesztő lettem a fősuli újságánál, az AJTÓ-nál, melynek köszönhetően rengeteg jó embert megismertem. :) Ezzel a feladattal sok kihívás várt rám. Interjúkat készíthettem, melyek közül legnagyobb élmény a HS7 , 30Y koncertek adták. A sztárvilágon kívül rengeteg élményt adott a kis csapat, a csapatépítő, a közös karácsonyi ajándékozás, a buli mind mind nagyon jók voltak s mindezen élmény megkoronázásaképp megválasztottak az év AJTÓ-sának, ami elmondhatatlanul jó érzés. Számomra nagyon fontos, hogy elismerjék a munkámat, s ennél nagyobb elismerés aligha van. :) A félév során elkezdtem a KRESZ-t és a vezetést is ami további kihívásokat is jelent persze... :)
A Karácsony idén sokkal jobban telt mint tavaly, sokat játszottunk a családdal és sokat nevettünk...már rég voltunk ennyire együtt. :) A Szilveszter is maxpontos volt, idén az itthoni barátaimmal voltam és lejött a Tuki is. Twistereztünk, activityztünk aztán buliztunk egy nagyot. :) Már rég sikerül összehozni a társaságot és jó volt megint együtt lenni. Ami idén hiányzott, hogy sok olyan emberrel-akik számomra fontosak voltak szinte teljesen megszakadt a kapcsolatom. Ilyen például a Brigi és Andika. Csak 1-2x találkoztunk egész évben, az a baj, hogy tudom, hogy ez nem is fog változni. :/

2011 sok dolgot tartogat számomra ebben biztos vagyok. Előttem áll a jogsi letétele, a szakdoga megírása, az államvizsga, felvételi... még így belegondolva is soknak hangzik.. :D Egyéb céljaim között szerepel hogy sokkal nyitottabban kezeljek kapcsolatokat és bátrabban álljak helyzetekhez. Be kellett látnom, hogy kockázatok nélkül nem lehet nagy lépéseket tenni. :) Szeretnék egy komoly kapcsolatot amiben megtalálom azt a társat akit már olyan rég óta várok. Hiszek benne, hogy meg fogom találni. A 11 a kedvenc számom, miért ne találhatnám meg idén? :) Szeretnék sokat lenni azokkal akik fontosak Nekem, mert ez tölt fel energiával és visz előre. Gondolok itt legjobb barátaimra, név szerint Rebére, Ettire, Kingóra és Tukira.
Ha suli téren végeztem, szeretnék felvételizni mesterképzésre és jó lenne munkába is állni. Ezek azonban még a távoli jövőmet képezik... :)

Minden kedves olvasómnak szeretnék nagyon boldog új évet kívánni! Tűzzetek ki célokat és kívánom, hogy teljesítsétek is be őket! :) <3>

Élményáradat

Leginkább ezzel a szóval tudnám körül írni ami a héten történt... :D Hétfőn még mit sem sejtve totál nyugiban végigültem az utolsó órámat marketingből, kedden egész nap suliban voltam, még az esti angol órára is benéztem. Este lehívtak Playbe körülnézni, de rövidre lett fogva a téma mert szerdán előadást tartottam. :) Már hetek óta készültem hogy megnézem milyen is idén a Lapos Tanszék?! Hát le is néztem, de a számításaim nem nagyon jöttek be...valahogy semmi sem úgy alakult ahogy elképzeltem... Először is úgy volt, hogy lakótársammal Kingával megyek, de ő meggondolta magát így egyedül mentem be a városba. Ott találkoztam szaktársammal Judittal és lakótársával Kamillával. Együtt mentünk le az Étterembe, iszogatni... A buli maga nagyon jó volt és az este további részére sem lehet panaszom...maradjunk annyiban, hogy értek meglepetések. ;P Reggel mikor hazaértem és lefeküdtem volna alucikálni megszólalt a telefonom. :) Szóval mit sem törődve a nemalvással gyorsan rendbe szedtem magam és lementem a városba. :P A nap további részében a tűző napsütéssel és a társasággal csak még jobb kedvre derültem. :) Miután hazaértem a lakótársaimmal beszélgettünk egyet, majd viszonylag korán ágynak estem. Másnap konzultációm volt, meg elmentünk Kingóval Árkádolni. Ismét csábításba estem- oka persze az előbb említett nőszemély volt- olyan isteni duplacsokis Magnumot ettünk hogy így azóta is csak azt ennék... :P Na aztán este csörrent a telefon, drága főszerkesztő barátosnőm- Etti hívott, hogy leegyeztessük az estét. Nem más volt kilátásban mint egy 30Y& Heaven Street Seven koncert! Megkért, hogy ha már arra járok és ha még kedvem is van csináljak riportot valamelyik bandával. :o Hátjó... :) Kezdeti félelmemet Kinga orvosolta, lelkesen felajánlotta támogatását. :D Így hát oda is mentünk kapunyitásra. Mondanom sem kell, hogy fergeteges élményben volt részünk. A srácok nagy örömmel és szeretettel fogadtak minket. Persze uncsi lett volna ha minden jól megy, a diktafonom kapásból úgy döntött hogy nem működik tovább miután már 5 perce beszélgettünk a Beck Zolival... De persze iszonyatosan spontán és jófej volt, egyből megadta az e-mail címét és felajánlotta h írásban elküld mindent amit csak szeretnénk! :) A helyzetből viccesen sült el mert míg én úgy éreztem h nagyon gáz a szitu ő megnyugtatott hogy ne parázzak ez mindenkivel megesik. :D Hátjóó... túl tettem magam a dolgokon s folytattuk a beszélgetést. De nemcsak beszélgettünk, de elmentünk kajálni és még a koleszba a szállóhelyükre is felvittek minket. Magam sem hittem volna, hogy ez lesz de egészen reggelig ott voltunk velük!!! :) Ami azt illeti még marasztaltak de már 6 óra volt és ők is 10-kor keltek...szóval na.. :D Lényeg a lényeg, hívtak nekünk egy taxit és hazamentünk. Természetesen nem volt elég ez a hétvége, arra hogy feldolgozzam a héten történteket, de az már jó lépés, hogy megoszthattam veletek! :) Közösségi oldalakra nem töltök képeket, de itt kaphattok némi ízelítőt... :P

Első képen: Beck Zolival (30Y), másodikon Varga Ádival (30Y), harmadikon Kovács Ákossal (HS7) és Németh Robi (HS7) ;)

Ébren álmodom

Mást sem teszünk egész életünkben mint az álmainkat próbáljuk megvalósítani. Vannak időszakok amikor úgy érezzük semmi nem jön össze s talán nem is érjük majd el céljainkat...aztán jönnek derűsebb idők amikor minden könnyebbnek tűnik. Ez így van rendjén s már-már közhelyként hangzik az egész.
Érdemes egyáltalán állandóan az álmainkkal foglalkozni? Azt mondom mindenképp szem előtt kell őket tartani, de néha kell egy kis idő...csak úgy egyedül és megpihenve. Minden esetre nagyon fontos hogy mindig ébren álmodjunk. Miért? Mert tudni kell észrevenni ha az álmunk megvalósulni látszik! Örülni kell annak amit elértünk, s hagyni kell egy kis pihenőt mielőtt új célokat tűzünk ki.

Sok dolog történt velem mostanában. Rengeteg rossz dolog és aztán sok jó is. Eltűnésem fő oka az volt hogy feltorlódtak a tennivalók és a problémák...ezekről most nem szeretnék írni...
Aztán mára úgy néz ki egyenesbe jöttek a dolgaim, elkezdtem a KRESZ tanfolyamot, nagyban csinálom az utolsó előtti félévemet művelődésszervező szakon és hát közbe néha-néha még dolgozom is. Sok időm nincs, de szeretem a pörgést, nem panaszkodom. :) Sokan rám szóltak, hogy sok időt töltök mostanában egyedül a szobában, hogy nem írok a blogomra, hogy szinte alig hallanak rólam na meg hogy miért vásárolgatok egyedül??! Nem kell aggódni épp csak szükségem volt/van egy kis időre. Rájöttem, hogy néha bizony önzőnek kell lenni egy kicsit. Kell magunkkal is foglalkozni, mert addig nem lehet egészséges kapcsolatokat kiépíteni amíg magunkkal nem vagyunk tisztában. Néha elég egy kis relax gyertyákkal és a kedvenc könyvünkkel, vagy egy délután mackónaciban és trikóban a kedvenc sorozatunkkal meg egy bögre kakaóval. Van hogy súlyosabb a helyzet és bizony vásárolni kell menni.. :P Én mindezt megtettem sőőőt...voltam fodrásznál, kozmetikusnál, manikűrösnél amíg a nyári fizum bírta! :P (Ha már lúd legyen kövér tudjátok! :) )
A rizikós oldalról nem beszéltem... áhám szóval nevezzük magánéletnek :) Ezen még mindig van mit csiszolni, ugyanis egyenlőre az ősznek megfelelően sünikéset játszom épp... Szóval egyelőre nem nagyon engedtem magamhoz közel senkit. Reméljük idővel megtörik a jég. :)

Egyelőre ennyi lenne, remélem mindenkinek tetszik az új őszi dizájnom a kis csirkémmel meg a sapijával! :) Kingának pedig köszi a dizájnos tanácsokért! :)

Minden jót és köszi az érdeklődést! :)

Kedves Olvasóim!

Már rég írtam magamról, hogy mi is történik velem mostanság...gondoltam ideje bepótolni. :) A nyár nagyon gyorsan telik, ami csakis azért lehet mert mindig van mit csinálni. :P Júniusban hazaköltöztem, és rendet raktam magam körül itthon. Meglehetősen elhanyagolt volt már a szobám, hiszen alig voltam itthon. Napokba telt míg minden nem kellő kacatot összegyűjtöttem és kiszórtam...
Ezt követően júniusban új albérletet kellett keresnünk. Ennek nagyon egyszerű oka volt, a főbérlőnk nem tartotta be a szavát és nyárra a megbeszéltnél többet kellett volna fizetnünk. Mivel nem tartottuk ezt egyenes dolognak így összepakoltunk és új albiba költöztünk. Az új lakás nincs annyira a központban de annál otthonosabb, családiasabb környezet jellemzi. Amellett, hogy új otthont teremtettünk magunknak, egy 4. emberkével is bővültünk. Ő Jani, aki Kingának volt osztálytársa és akit az előző albinknak köszönhetően ismerhettünk meg, hiszen ott szomszédok voltunk. :) A lakásról még annyit hogy 2,5 szobás, egy 10 emeletes 5. emeletén található. Egyenlőre kicsit tartok tőle, hogy a távolság miatt hogy járunk be majd minden nap...de remélem hogy megoldható lesz.
Júliusban dolgoztam, ugyanis keresztapám beszervezett a Payer-hoz Ajkán. Irodán dolgoztam 2 hétig, közben hétvégente Tesco-ben pénztáraztam. Persze ez a két hét rendesen leszívott. De szerencsémre visszahívtak a Payerbe úgyhogy még augusztusban lesz 2 hetem ott. :)
Egyébként nagyon jól éreztem magam ott, rengeteg embert megismertem. :)

Mindezek mellett voltam azért bulizni is...bár nem sokat eddig. :P
Voltam a Bla-Blában a csajokkal kb 4 hete... :P Megismerkedtem egy kedves sráccal, akivel azóta is tartom a kapcsolatot. :) Aztán voltam Utcazenén Kingával, Zolival és Tukival, amit egybe kötöttünk egy kis balatonakarattyai Tuki házának meglátogatásával. :D Grilleztünk meg borgácsoztunk, aztán másnap elmentünk a Veszprémi állatkertbe is. :) Nagyon jól éreztem magam és tök jó volt kicsit együtt lenni. :)

Aztán lassan közeleg a szülinapom, amit eredetileg Győrben akartam tartani, de idén sem fog ez összejönni, sőt úgy tűnik, hogy idén külön tartom Ajkán és Győrben... de ettől függetlenül biztosan nagyon jó lesz! :)

Egyenlőre azt hiszem ennyi, aztán majd jelentkezem ha történik valami! :P:)
Legyetek rosszak és élvezzétek a napsütést amíg lehet! :P
Cupp ^^

A Magányról

A legrosszabb dolog, amitől valójában mindig is féltem az, hogy egyedül kell leélnem az életemet. Ennél rosszabb érzés szerintem nincs. Amikor teljesen egyedül vagyok és mindenki olyan távolinak tűnik. Amikor úgy érzem hogy háttal vagyok a világnak...vagy a világ van háttal nekem. A Magány-mint olyan, eléggé személyfüggő. Épp ezért számos megközelítését vizsgálhatjuk. Lehet valaki azért magányos mert csalódott- mert elhagyta valaki. (szerelem szülők, barátok) De az is Magányos akinek sohasem volt senkije. Hogy melyik a rosszabb, nos talán annak rosszabb aki elveszít, hisz az tudja milyen ha VAN valaki mellette.
Na de mi is maga a magány?? A magány az egyedüllét??
Amikor valakinek azt mondom, hogy magányosnak érzem magam, mindig az a válasz érkezik, hogy "De hisz nem vagy EGYEDÜL! Ott vannak a barátaid akik szeretnek, a szüleid akik érted élnek, a tesód, a nagyszüleid stb.. " Nah igen. Ezek szerint a magány és az egyedüllét nem is ugyan az, hiszen olyan ember is lehet magányos aki körül "több százan" vannak.
A magány nem érzékelhető, nem látható kívülről- annál sokkal beljebb rejtőzik. Valahol a lelkünk mélyén.
Feltehetjük magunknak a kérdést: Van-e olyan ember az életünkben akivel nem tudjuk egymást nélkülözni? Aki nélkül hasznavehetetlenek vagyunk??
Akinek van egy az már szerencsés ember. Akinek több is van az igazán boldog lehet. (Itt most nem több pasira vagy csajra gondolok, hanem igaz barátokra-akik nélkül nem tudnál teljes életet élni stb..)

Erről beszélgettem Kingával is, s akkor jutott eszembe a hasonlat: LAKAT és KULCS
Mindkettőnek fontos funkciója van. A LAKAT a saját személyünket védi. A KULCSOK más emberek lakatjait nyithatják ki. Kulcsok a bizalomhoz, a barátsághoz, a szerelemhez stb. Ha két ember sikeresen kinyitja egymás lakatját az az igaz szerelem kezdete lehet.
Jelen esetben a Magányra vonatkoztatva a lakatos metaforát...a Magány talán olyan lehet mint egy lakat a kulcsa nélkül és egy kulcs ami nem találja a saját zárát.

Mostanság én is így érzem...sőt még tetőzöm is a helyzetet, hiszen amikor közeleg egy kulcs, még csak esélyt sem nyújtok neki hogy kinyissa a lakatot. Biztosan nincs jól ez így, viszont a magányos időszakot fel lehet használni nagyon sok mindenre.
Például saját magunkra fordíthatjuk az időnket. ;)

Kedves Blogolvasóim! A téma amit most fogok fejtegetni nem épp mondható vidámnak, de nagyon kikívánkozik belőlem így hát kiadom... A héten teljesen véletlenül megnéztem 2 olyan filmet is aminek nagyon szomorú végkimenetele lett.

Az egyik az Édes november című romantikusnak induló film. Egy életvidám, boldog, önálló lányról szól, aki sok férfinak segít abban hogy megtalálják önmagukat az életben. Aztán egyszer csak beleszeret az egyik ilyen férfiba. Ez az illető egy munkamániás önző ember, de a lánnyal együtt töltött idő teljesen kifordítja ebből a sivár életből s élni kezd.... Aztán kiderül, hogy a lánynak mirigyrákja van és meg fog halni. A fiú rengeteg gyönyörű meglepetéssel készül a lánynak, kéri, hogy had maradjon vele, a lány azonban nem engedi ezt meg, elküldi a fiút. Nem akarja, hogy elesett, megtört, beteg emberként emlékezzen vissza rá... A másik film szintén arról szólt, hogy a főszereplő nő elveszíti élete párját egy balesetben... Amikor ilyen filmet nézek nagyon rossz érzés fog el. Az élet legtermészetesebb dolga a halál. Mindenkinek szembe kell ezzel néznie, hisz mindannyiunkat utoléri...előbb vagy utóbb. Ennek ellenére az emberek csak nagyon kis hányada tud szembenézni vele, sokan inkább nem gondolnak rá. Csak akkor tudatosul bennünk, hogy velünk is megtörténhet ha életünk párja, szülőnk, barátunk, nagyszülőnk vagy valamely ismerősünk meghal. Érdekes, hogy éljük mindennapi életünket, találkozunk szeretteinkkel és eszünkbe sem jut hogy talán holnap már semmi sem lesz a régi. Persze nem is kell ilyenre gondolni, de miért ne lehetne tudatosan úgy élni, hogy minél többet elraktározzunk a másikból? Azt gondolom, hogy sokkal jobban kellene figyelnünk egymásra. Sokszor telik el úgy hétvége, hogy itthon vagyok és nem is beszélgetek a szüleimmel vagy tesómmal...vagy csak pár szót. Ez nincs jól... Meg kell becsülni minden egyes pillanatot, annál is inkább mert nem mindenkinek adatik meg a család... Fontos hogy ha egyszer oda kerülünk, hogy el kell engednünk valakit aki nagyon fontos a számunkra, ne kelljen bánkódnunk azon, hogy mennyi időt elpazaroltunk valami másra ahelyett, hogy odafigyelve éltünk volna. Becsüljük meg az ÉLETet!

Azon tűnődtem ma, hogy vajon honnan tudhatjuk, hogy igazán ismerünk valakit. Onnan, hogy tudjuk, hogy adott kérdésre milyen választ fog adni? Vagy onnan, hogy tudjuk, mit miképp reagál majd? Esetleg ismerjük minden mozdulatát? Minden apró rezdülését? Vagy valójában sohasem tudjuk kiismerni egymást??
Lehet, hogy így van. Azt mondjuk egymásnak nap-mint nap, hogy "Jajj ugyanmár hisz ismerlek" s az egész egy nagy hülyeség?? Úgy gondolom, hogy minden embernek több arca van. Van amit mutat s van amit nem. Van aki csak idővel meri felfedni a másik arcát? S egyáltalán jó ötlet e felfedni magunkat? Nem lehet, hogy jobb ha egy kis részünket megtartjuk saját magunknak??
Ezer kérdés bújik ki a fejemből most hogy ezen tűnődök...

Én alapvetően egy nyílt típusnak látszom, könnyen ismerkedek és hamar kötök barátságokat...ez azonban csak egy oldalam. Van egy olyan részem is-és ezzel tisztában vagyok-amelyik nem, vagy csak keveseknek nyílik meg. Ezzel csak egy baj van. Mostanában gyakran előfordult, hogy amikor végre találtam olyan embert aki alkalmas rá, hogy teljes legyek előtte-később nagyon megbántott. Elgondolkoztam, hogy mi lehet ennek az oka? Mi a gond velem? Sokan mondják, hogy naív vagyok és könnyű ezzel visszaélni. Nem értek ezzel egyet. Tény és való, hogy sokszor másnak látom az embereket mint amilyenek, de ettől még látok!
Nem szeretem ha becsapnak és nem is akarom többé átélni. Ha valaki hazudik nekem annak soha nem felejtem el azt! És ez barátságban és kapcsolatban is igaz. Nincs visszaút!

Na de térjünk vissza az eredeti témához... Biztosan éreztél már olyat, amikor megismersz valakit, hogy mintha ezer éve ismernéd... Velem most először fordult elő. Hát mit ne mondjak fantasztikus érzés, hogy önmagad adhatod és semmit sem talál furcsának... Nem lehet tudni, hogy a másik valóban önmagát adja-e ez igaz de mit számít ez ha-bár nem tudsz róla semmit...de akarattól függetlenül bízol benne?? :)

Kedves Barátaim! :)

Először is köszönöm a lelkes olvasóimnak a visszajelzéseket! :) Nagyon jól esik olyanoktól is reakciókat kapni akikkel évek óta nem találkoztam... ha csak ezért is de már megérte pötyögnöm! :) Utóbbi két bejegyzésem nem tűnhetett valami vidámnak...nem is volt az nem tagadom. Nem tudom miért olyan nehéz elengedni valakit aki még ráadásul fájdalmat is okozott...minden esetre a héten jutott jóból és rosszból is egyaránt. Hétfőn Hajón ünnepeltük mindenkinek mindenét kb... pontosabban Kritti szülinap, Bözsi szülinap, Mentes névnap, Zsombi névnap... stb. :D Nagyon klassz kis estére sikeredett összességében. Szerencsére mindenkinek sikerült magát elengednie... ...
Aztán otthon csak folytatódott a mókázás, locsolkodás, perecdobálás és társaik :D Másnap öröm volt takarítani... :P Kedden suli után volt C-s tárgyam.. a szokásos NLP... (személyiségfejlesztés és kommunikációs tréning) Megtanultuk a horgonyozás technikáját. Ez azt jelenti hogy a rossz élményeket jókkal helyettesítjük. Ha pl van egy szitu ami nagyon feldühít minket...teszem azt pl egy nem kívánatos személlyel összefutunk...na ezt a rossz érzést teljes egészében meg lehet szüntetni a technikával... :) Este elmentünk biliárdozni Andrissal, Zolival meg Kingával. Nagyon jól sikerült az este szerencsére...bár az idő nem nagyon kedvezett nekünk...:S Zuhogott az eső egész héten... :( Ezt követően szerdán sütöttünk palacsintát Tukival ami nagyon mókásan sikeredett...:) Aztán csütörtökön voltam iparosban csocsóztunk, aztán ma gyakorlatom volt és hazajöttem.
Ennyi volt a hetem... sajna ma nagyon nincs jó kedvem, de majd jövő héten biztosan jobb lesz mert már megígértek nekem egy nagy ölelést! :)
Kedden zh-zom...szorítsatok! :P
És még valami... itt a blogomon indítok egy új típusú részt, ahova minden barátomról fogok írni egy egy szöveget és fűzök hozzá képeket! :) Úgyhogy legyetek résen! :)
Pusszpáás

"... a hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab..."


Amikor egy kapcsolatnak vége szakad az egyik félnek sem könnyű...feltéve ha igaz érzésekről beszélhetünk. Amikor két ember szereti egymást, kölcsönösen vonzanuk kell a törődést, az odaadást, az ŐSZINTESÉGET...
Normális esetben.
De ez sajnos sosincs így..vagy csak kevés esetben. Most én is saját bőrömön tapasztalhattam, hogy milyen érzés ha valaki a szemembe hazudik hosszú időn keresztül...
Adott a srác akit nagyon megszerettem...fontosabb volt nekem mint eddig bármelyik fiú az életemben. 5 hónapot voltunk együtt... sok nehézségen küzdöttük át magunkat. Voltak nagyon szép pillanatok, napok, hetek... Az utóbbi időben azonban megnőttek a problémák. Úgy éreztem bizonytalan vagyok, nem tudtam, hogy én lennék-e neki a megfelelő lány... Egyre gyakrabban kapott el az érzés, hogy nekem nem mellette lenne a helyem..hanem szabadon, egyedül, hogy még nem kellene lekötnöm magam... de ennek ellenére felvettem a harcot saját magammal. Hogy miért?? Nem sajnálatból...hanem szerettem és meg akartam neki adni mindent amit tőlem kaphat. De nem ment. Egyre gyakoribbak voltak a hangulatváltozásaim...
Sokan mondják... hmm nőőők... :S
Igen, nők. Nem hinném, hogy egyedül nekem vannak ilyen hangulatváltozásaim. Sokat tűnődtem, hogy vajon mi okozza ezeket....Meggyőződésem volt, hogy ez nem az ő hibája, csakis az enyém. Hogy velem van a baj, hisz ő próbál mindent megadni. Épp ezért esett nagyon nehezemre feladni a küzdelmet. Amikor szakítottam nagyon fájt. Még sohasem éreztem ilyet. Rengeteget sírtam... féltem, hogy meg fogom bánni hogy elengedtem valakit aki igazán szeretett...másrészt éreztem hogy újra független vagyok s ez erőt adott. A szakítás nem épp egy hétköznapinak mondható módon történt meg. Ő spicces...épp buliba készült...én józan semmi kedvem bulizni. Látja hogy baj van és faggat. Sétálunk hazafelé. Elmond mindent amit érez...ösztökél arra hogy én is mondjam el... A könnyeimtől és a gombóctól a torkomban szólni sem bírok... Ő tovább beszél... szeret...nem akar elveszíteni...tudja hogy hibázott...
Hazaértünk...mindketten tudjuk hogy vége. Fel akar jönni. Még egy utolsó estére. Én nem akarom. Feljön... Fent folytatja a lelki marcangolást. Kérem, hogy fejezze be...csak sírok. Folytatja. Aztán ő is sír és nevet és sír... Aztán folytatja... Ő elalszik. Én sírok tovább. Reggel fél 6 kor már talpon. Ő felkel 11-kor. Kéri, hogy még egyszer mondjam ki. Én csak suttogni és bólogatni bírok, a könnyek ismét előszöknek. Ő kér még 2 perc ölelést... még egy csókot... még egy ölelést... Kérem, hogy menjen el... Elmegy, és ígéri holnap jön a dolgaiért.
Miután kilépett még pár óra sírás... gondolatok össze-vissza. Jönnek barátok, ölelnek, szeretnek, nyugtatnak, bíztatnak.
Azt kívánom bárcsak lenne okom haragudni rá... bárcsak utálnám, hogy könnyebb legyen...
Beteljesült. Mint egy rossz jóslat...
Kiderült, hogy hazudott.
Na tessék, most már utálhatom.
S rájöttem, nem könnyebb, cseppet sem.

A róla felépített képet darabjaiban találom akármerre nézek. Nem értem hogy juthat idáig valaki... És a legrosszab
b az egészben, hogy még most is csak másban keresi a hibát...

Kedves Olvasóim!

Tudom, hogy már ezer éve írtam és szánom-bánom a dolgot, de mostanában annyira felpörögtek körülöttem az események, hogy úgy érzem kissé megszédültem...s kellett egy kis idő míg magamhoz tértem. Nem is tudom, hogy hol kezdjem a dolgokat.
Megkezdődött a negyedik félévem az egyetemen. Fantasztikus tárgyakkal fog bővülni ismereteim köre... :D Valójában ez a félév tűnik az eddigiek közül a legkönnyebbnek, na de nem szeretném elszólni magam... :P Úgy néz ki hogy az eddigiekkel ellentétben most csak 2 vizsgám lesz és maradék tíz tárgyból csak zh. Hogy ez mennyire lesz eredményes az majd kiderül... Ha már eredményről van szó... Nem nagyon éri meg szétgürizni a fejed a NYME-n... :D Azon kevesek közé sorolhatom ugyanis magam akik egy vizsgán sem puskáztam, minden tárgyból tanultam...meglett minden felvett kreditem és 4 egészes súlyozott átlaggal fejeztem be a vizsgáimat. Mindezek ellenére egy fillér ösztöndíjat sem kaptam... Nem tudom mivel növelhetném a teljesítményemet, lehet, hogy meg kellene tanulnom puskázni? :) A negatívumok mellett meg kell, hogy említsem, hogy vannak olyan tárgyaim amik nagyon felkeltették az érdeklődésemet... pl. a Munkaerőpiaci képzés , az Önfejlesztés és az Olasz... :) Remélem, hogy nemcsak kezdeti lelkesedésről van szó...
A suli sokmindenben segít mostanában. Például feledtetni számos problémát...amik elől nem lehet elmenekülni, mert közvetlenül érintenek. S amelyeket nem áll módomban megoldani... :( Mint például a családi problémák...amikor végig kell nézned, hogy a számodra két legmeghatározóbb személy nem jön ki egymással, s ez olyan szintre kerül, hogy már nincs vissza út... :(
De terelődjünk inkább pozitív témákra... volt Valentin nap... :) Tavaly elég hosszan kifejtettem a véleményemet a Valentin napi őrületről..ezek a gondolataim nem változtak meg, annak ellenére hogy kapcsolatban vagyok... :) Most is tartom a véleményem, mely szerint nem az ajándék a fontos, igyekeztem olyat adni ami csak MI.... :) Azt hiszem sikerült! :) S, hogy milyen ez a kapcsolat? Sok barátom kérdezi meg tőlem... Néha azt érzem, hogy soha nem voltam boldogabb, néha azt, hogy nem tudom vajon jó úton járok-e... El-elbizonytalnodok, de vajon ez gond-e? Azt hiszem még mindig nem adtam magamnak elég időt ahhoz, hogy merjek teljes szívből, gondolkodás nélkül megnyílni, bízni... rábízni magam valakire... De azt is tudom, hogy olyan ember van mellettem aki képes belőlem kihozni mindent...ha megfejt... :) Nagyon szeretem az én hercegemet és remélem, hogy még sokáig el bírja viselni a szeszélyeimet. :P
Ha már szeszélyeknél tartok... eszembe jutott, hogy mit szerettem volna még mindenképp elmesélni. :) A mai napon új lakótárs költözött az albinkba. A kisszobából ugyanis kiköltözött Katus és most Tuki vette át eme nagyszerű lakhelyet...:) Katus nagyon nem szépen vált el tőlünk. Mindenki-aki ismer minket tudja, hogy az utóbbi időben megváltozott a kapcsolatunk, de álmaimban sem gondoltam volna, hogy az a lány akivel 1,5 évig éltem egy lakásban, abból 1 teljes évet egy szobában, úgy fog elköltözni, hogy el sem köszön majd... :( Csak otthagyja a kulcsot az asztalon és annyi... Vannak emberek akik nem szeretnek búcsúzkodni, vagy az is lehet, hogy nem akart búcsút venni-mondván/gondolván, hogy még találkozunk... Na de egy pár szavas levél azért csak kellett volna...szerintem. :( Nem vagyunk egyformák... Nos és akkor lássuk csak kinek is adtuk a kisszobát?:P Tuki civil nevén Kuti Péter az én egyik legkedvesebb szaktársam, aki Balatonakarattyán lakik és imád biciklizni. A többi információt majd talán vasárnap tudhatjuk meg, amikor is bemutatkozó estet fogunk tartani, hogy megismerjük egymást.. :D Najó valójában csak viccelődés az egész, hiszen volt már időnk kiismerni egymást. Tuki ebben a tanévben szinte minden nap nálunk volt...de legalábbis többet volt nálunk mint a saját albijában. :D A legfontosabb közös vonásunk Kingának, Tukinak és Nekem hogy mindhárman nagy gyerekek vagyunk és valamilyen szinten igencsak bolondok, de azért komolyak is tudunk lenni. Ezért is jövünk ki ennyire jól azt hiszem... :) Ma költözés után hazahozott kocsival és bemutattam őt anyáéknak is. Mindenki szimpi volt mindenkinek természetesen... :) Egy szó mint száz, az eddig sem nyugodt albis élet nagyban fel fog pörögni ezentúl... :D Mindezt mi sem jelzi szebben előre mint hogy venni akarunk háziállatokat... Rengeteget tanakodtunk és összeszedtünk néhány olyan tulajdonságot mellyel az adott állatnak mindenképp rendelkeznie kell, s döntést hoztunk. :)
Megegyeztünk hogy legyen csendes, olcsó, ne egyen sokat, ne legyen túl büdös, ne kelljen naponta takarítani, ne legyen kényes, ne hullassa a szőrét... S megtaláltuk az ideális egyetemista állatot az Afrikai óriáscsigát! :) Jövő héten rendeljük meg őket. :) :P
Najóó úgy érzem sok lesz az input így inkább lassan az elköszönést kezdeném... volt még néhány esemény a hetekben amit megjegyeznék, hogy ne merüljenek feledésbe. Pl. sörözés Annában óraszünetben, Mátéval és Tukival Üvegesben valamint a kis pipu felavatása, Isti bátyjának és barátnőének megismerése, albisbácsi lakásnézős délután Tukcsival, Oázisos buli barátokkal, Charlie az unikornis trilógia XD ... Azt hiszem egyenlőre ennyi az ömlesztett információanyag... :D
Igyekszem hamarabb jelentkezni ismét!
Puszóó

Kedves Blogolvasóim!

Először is mindenkinek boldog új esztendőt szeretnék kívánni! :)
Másodszor szeretném megköszönni a szilvesztert Dodiéknak, nagyon jól éreztem magam és persze mindenki! Dodi blogjában fantasztikusan leírta a szilveszteren történteket és az az egy biztos, hogy felülmúlni nem tudnám, így hát csak reflektálni tudok az általa összefoglaltakra...

"Az első érkezők Melcsyék voltak, akiket sikerült a Víztorony utca és a Kossuth híd közötti szakaszon nem észrevennem, mondjuk ez rájuk is igaz, bár én egyedül voltam, s így mind individumot nehezebb volt észrevenni."

Hát Dodi ez egy örök rejtély marad, hogy hol mentünk el egymás mellett... :D De odataláltunk a házatokhoz...ami nem egy utolsó dolog... ;)

"Szóval hét óra után kicsivel, negyed nyolc után pár percel, már mindenki szépen a Víztorony utca laknál volt. S hogy ki mindenki? Hát vegyük csak sorra Timi és kisérője Matyi, Melcsy és lovagja Pinyő, Tuki és Kammila, és Kinga. Miután már mindenki ismert mindenkit megkezdődhetett a Welcome Drink elfogyászta, ami ezúttal egy kis mézes szilva volt. Meglepően ízletes kis anyagnak minősűlt így hát mindenki nagy lelkesen fogyasztotta, s míg a kiszobában szépen lassan önálló életre kelltek az események, addig Melcsy a konyhában munkálkodott.

Hogy az óév utolsó estéje se telljen el Melcsy rombolás nélkül, így most a konzervnyitónk került a veszteséglistára. "

Drága olvasóim higyjétek el én nem is rontottam el a konzervnyitót... :P Csak rossz irányba csavartam és kicsit szétesett... :D De amúgy Dodi összerakta :P Mellesleg megérte ez a kis áldozat a végcél ugyanis fantasztikusra sikeredett... (bólé) :D

"Ahogy telt múlt iperedett az idő, az éfél is egyre közeledett, a hangulat pedig kezdte elérni a tetőfokát. Melcsy remekül megtalálta gazdász hölgyeinkel a közös hangot, s gyakorta vackolták be magukat a konyhába. Ezen beszélgetésekről sajna nem tudok tudósítani, mert bizony ekkor a férfiak szigorúan száműzve voltak, mint az úri időkbe a nők a kártyaasztatltól. Így hát mi úrak cseverészéssel, a mérnöki szemlélettel, s a pipával, meg egy kis italozással múlattuk az időt, míg a lányok a konyhában egyre hevesebben nevetgéltek.

Érdekes módón minden egyes szüfrazsett gyűlés után hölgyeink egyre vidámabban hagyták el a tett színhelyét, az orosz standard vodka pedig egyre jobban fogyott."

Ehhez sajnos nem tudok mit hozzáfűzni...ez tényleg így volt... :D Az hogy bent a konyhában mi történt az csak a csajok titka... ;) :P

"...fél 12 kor (fél éfélkor) nekiláttunk készülődni, s valahogy a végén sikerült lekésni az éjfélt. Így nálunk a harsány visszaszámlálás is elmaradt, s szégyen nem szégyen de a Himnuszt is youtubról hallgattuk meg..."

De feltaláltuk magunkat azért... :D Hozzátenném, hogy Julcsival mi csináltunk pezsgős koktélt...aminek ízére már természetesen senki nem emlékezik... :D Miután bepusziltuk egy nagy üveg Kalinkát...kissé remegő kézzel de összeszeltem a lime-ot Julcsi pedig nagykéssel törte a jeget... :D Szerencsére ezt nem sokan látták. Mielőtt megijednétek mindenki egyben maradt... Akik profik azok profik! :D

"Az események aztán éfél után kicsit homályba vesztek, valahogy ahogy átszökkentűnk az újévbe,a dolgok is felgyorsultak. A kisszobában továbbra is Petya flörtölt a lányokkal, míg a nagyszobába SzöSz és Stoki David Hasselhoffos mellszörzetbedobós beszélgetése zajlott, s itt ott feltünt Drakula Gróf is, Pinyő személyében. Timi és Matyi pedig a fürdöbe rendezték be szilveszteri lakosztályukat :)

Julcsi pedig Melcsyvel pusztította a Standard Orosz vodkát :) Tuki pedig lesből készítette a képeket...Én pedig naggyából próbáltam összehangolni az eseményeket :) Több kevesebb sikerrel."

Dodi csak annyit mondanék, hogy fantasztikusan összehangoltad az eseményeket és tényleg emlékezetes szilveszter marad!! :) Köszönjük a meghívást és örülök, hogy megismerhettem a barátaidat! Julcsit pedig nagyon megkedveltem! ;) :P Úgyhogy várom a folytatást!!:)

Miután eltávoztunk Dodiéktól egy hosszú hazautat kellett megtennünk... na ott volt minden... :D Miután hazaértünk kicsit mindenki elcsendesedett de az éjjel tartogatott még szép pillanatokat azért... :)

Most hogy kicsit megkésve beszámoltam a szilveszterről, szeretném megjegyezni, hogy végeztem a vizsgákkal is végre... úgyhogy jön a pihenés!!! :) Tegnap találkoztam Bébimmel (Rebekával), nagyon jó volt végre egyet beszélgetni...szombatra pedig egy vizsgaidőszak-záró bulit tervezünk... Már nagyon várom, hogy ismét együtt legyen a csapat... :) De azért sokkal jobb lenne ha Istim is velünk tartana és megismerné azokat az embereket akiket a világon mindennél jobban szeretek! :) Jaaahm amúgy nemsokára 2 hónapja együtt vagyunk. :$ Nagyon sok dolog történt ez alatt a két hónap alatt és néha úgy érzem mintha már évek óta együtt lennénk... :) Mindent összevetve úgy érzem, hogy egyre közelebb kerülök hozzá és egyre jobban szeretem... :$ Ami azért is furcsa mert már nem hittem benne hogy képes leszek így érezni... :$

Hogy miről is akartam még szólni nektek... olvastam egy nagyon de nagyon jó könyvet... szeretnék belőle idézni egy kis részt, szerintem nagyon tanulságos kis történet...nekem nagyon megtetszett! :)

„Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.

Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hadd repüljön vele és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.

De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt.

Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni. És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni.

És egyedül érezte magát.

És azt gondolta: „Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem.”

A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett.

A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya és mutogathatta a barátnőinek, akik azt mondták: „Neked aztán mindened megvan.” De szép lassan különös átalakuláson ment át: most, hogy teljesen övé volt a madár, és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. A nőt már nem is érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki , és tisztán tartsa a kalitkáját.

Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.

Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje.

A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.

„Miért jöttél?”- kérdezte a halált

„Hogy újra együtt repülhess a madaraddal!”- felelte a halál „Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele.” „

(Paulo Coelho: Tizenegy perc)

Azt hiszem ennyi lenne mára... :) Hagylak titeket feldolgozni ezt az információkavalkádot! :D
Jahm még annyi, hogy remélem tetszik az új dizájnom mert én első látásba beleszerettem...és hogy Isteenek ismét köszi a segítséget!! :$

További szép napot!! :) :P

MSN beszélgetés- avagy mit hoz ki a JOGvizsga az emberekből... :D

Melcsy üzenete:
Na és hogy megy a jog? :P

Guru (fasz kivan már....tanulás) üzenete:
*edzem az agyamat igazi brainstorming folyik itt most de lassan egy pisztolyt fogok már a tarkomhoz:)

Melcsy üzenete:
*naaaaaaa
*annyit nem ér :P

Guru (fasz kivan már....tanulás) üzenete:
*akkor a nőt lövöm le és akkor szerzek btk-s jogi tapasztalatokat csak elfogja fogadni majd később a vizsgán:D

Mondanivalóim kavalkádja :)

Drága elhanyagolt blogolvasóim! :P :)

Tudom, hogy már jó pár hete nem adtam életjelet magamról, de igyekszem érthető magyarázattal szolgálni! :)
Először is Erdély után nehéz szóhoz jutni... jópár napig emésztgettem az eseményeket... Iszonyatosan jól esik amikor az ismerősök elismerik, hogy nem kis dolgot vittünk véghez és személy szerint én örülök, hogy van a dolognak visszhangja...így talán a jövőben még könnyebb lesz lépni ilyen ügyekben. :)
Az elmúlt pár hétben lezajlott a zh időszak és már a vizsgaidőszak elejét tapossuk... Eddig csak 2 vizsgám volt, de az egyik leghúzósabbon túl vagyok...ami azért megnyugtató. :)
A következő utam Győrbe már szilveszteri mulatság miatt lesz betudható...már nagyon várom!:)
Most, hogy haza tudtam jönni, tartottunk a csajokkal egy pizsi partyt... :) Nyunyu és Gyogyim kijöttek hozzám a messzi Padragra (jahm amúgy Brigiről és Andiról van szó) és hát pár üveg Dankó Pista mellett kibeszéltünk magunkból minden dolgot ami az elmúlt hónapokban történt... :D Mondanom sem kell, hogy nem nagyon volt alvás! :D Nagyon jó volt végre újra együtt!!!! :)

A karácsony is lezajlott... :S Hát nem volt olyan mint eddig...sajnos. Azt kell, hogy mondjam, hogy semmi sem olyan már mint régen... Szenteste mindig együtt szokott lenni a család de idén nem úgy alakultak a dolgok, hogy a várt nyugalomé legyen a főszerep... :( Másnap apum szüleinél ebédeltünk. Hamar eltelt a nap, este még ők is lejöttek, mert így szokás, jó volt kicsit a nagyszülőkkel is lenni, a hétköznapokban úgyis elhanyagoljuk őket... :S A mai nap pedig itt voltak az unokatesóim és anyu felőli mamánál volt az ebéd. A gyerekeknek köszönhetően jókedvben telet a mai nap. Annyit legóztam mint még soha! :)

Az elmúlt pár hét eseményeiben azonban történt egy meglehetősen váratlan fordulat is velem... 10-én, csütörtökön szaktársakkal egy kis összeröffenés míveltünk le és hát olyan dolog történt amire őszintén szólva nem számítottam. Egy olyan ember szavai "küldtek padlóra" akitől már végképp nem számítottam rá... :) Blogomon nem egy bejegyzés főszereplője ez a fiú... sajnos eddig csak negatív mondanivalójú írások kerültek fel róla ...ezt a láncot azonban most meg kell hogy szakítsam. :) Szavaiból kivéve ugyanis komoly szándék vezérli...:P Hát meg kell hagyni nagy kihívással áll szemben... ;) Akik ismernek tudják, hogy miért... :D De azt veszem észre magamon,hogy én még sohasem voltam ennyire pozitív senki irányába. Tény, hogy csináltam én is már butaságokat és még biztos, hogy fogok is, de most először nem érdekel semmi, egyszerűen jó így. :) Azt hiszem boldog vagyok.. :$ :)

Újra Erdélyben...

Ahogy már korábban is említettem kezdeményeztünk egy jótékonysági gyűjtést a nyáron megátogatott erdélyi gyermekek számára.
Az elmúlt hetekben beindultak az események... Volt egy jótékonysági kultúrális est, ennek keretein belül az egyetem számos hallgatója és dolgozója valamint a Kávészünet együttes is fellépett. Az est nagyon jól zajlott, a végén az általunk készített videót vetítettük le.(Jútúbon is megtekinthető Jót tenni jó! címen) Nagyon jó érzés volt látni a meghatottságot az emberek szemében amikor a végén felkapcsolták a villanyokat. A gyűjtés során rengeteg adományt kaptunk. Ez úton is köszönöm Rebekának, Klaunak, Briginek, Ildikó néninek, Zsófinak, Szabinkának, keresztanyuméknak, Szilviéknek, Öcsinek, a gyakorló iskola dolgozóinak, a Bencés gimnázium diákjainak, dolgozóinak, Romuald atyának, az ajkai kórház dolgozóinak, Katuséknak hogy ennyi adományt összegyűjtöttek. A sok ruha, élelmiszer, játék, tisztítószerek két mikrobuszt megtöltöttek. :)
Pénteken bepakoltunk és hétfőn fél6-kor útra keltünk. A kis csapat tagjai Kozi, Livi, Bufti, Kingu, Kata és jómagam voltunk. Kecskeméten megálltunk, hogy a jótékonysági esten összegyűjtött pénzből még élelémiszereket és tisztítószereket vegyünk. Méhkeréknél átgurultunk a határon és először Nagyszalontára mentünk. Az érkezés magyar idő szerint délre esett, a kinti idő szerint tehát 1 órára. A gyerekek nagyrésze még iskolában volt, csak a kicsikkel tudtunk találkozni. :( Kipakoltunk 3 zsák játékot, 10 kiló mandarint és szaloncukrokat. Sajnos nem tudtunk sokáig időzni mivel tudtuk, hogy a gyűjtés fő célpontja- Gálospetri még több mint egy órányira volt Szalontától. Így hát nehéz szívvel de tovább mentünk. Szalontára érkeztünk olyan 2 és 3 óra között. A gyerekek már nagyon vártak minket. Jó volt újra látni mindenkit. A picik nagy örömmel segítettek becipelni a rengeteg adományt az étkezőbe. Ezt követően körbeültünk és a gyerekek Mikulás-dalokat énekeltek nekünk, sokan szavaltak is. Cserébe mi kiosztottuk a Mikulás csomagokat amiknek a gyerekek természetesen nagyon örültek. Egy kis játék és beszélgetés után sajnos ismét búcsút kellett vennünk... :( Azt hiszem- hogy bár nagyon fárasztó és hosszú utat tettünk meg, mindenképpen megérte. Jó volt látni hogy csillog a szemük és mosolyognak! :) Edit és Erzsi néni nagyon kedvesek voltak és megbeszéltük velük, hogy nyáron visszatérünk!!!!! :)

Néhány kép mely többet mond a szavaknál:

Giccsparty

Kedden megrendezésre került az idei első Giccsparty a Bridge-ben... Előtte a kis társaság nálunk volt, társasoztunk... Aztán Mentes Úrékat meglátogatva elindultunk a célállomás felé. A szórakozóhely már telistele volt emberkékkel... Mindkét szinten más zene szólt. Míg lent a modern tánczene remekeire lehetett tombolni, addig a felső szinten az est sztárvendége, Szandi énekelte örökzöld slágereit! :D Miután vége lett a fellépésének retros slágerekkel folytatódott a banzáj... Azt kell hogy mondjam hogy igencsak vidám estére sikeredett... :D A képek pedig szerintem magukért beszélnek... :D


Én :D
































Ádámmal
Meg egy csoportos...

























Pózolj idegennel... :D Fogalmunk nincs hogy kik ők... :D
Kingával pózoló fiú és Tukit puszilgató leány... :D
Ha valaki magára ismer az írjon már egy e-mailt! :D
(linkamelinda@citromail.hu)
Köszi!! :D

Megtöröm a csendet :P

Már megint eltűntem pár hétre...ne haragudjatok, de az előző bejegyzésem után nem nagyon éreztem azt hogy van még mit írnom. Most hogy eltelt már 2 hét úgy érzem hogy teljesen jól elvagyok továbbra is. Igazából nem tudok semmit sem komolyan venni ami mostanában történik velem... Nem tudom, hogy miért nem. Talán mert túl sokan bántottak meg túl kis időn belül??:P Ebben az elmúlt egy hónapban minimum 4 embert tudnék említeni akiben mélységesen csalódtam. Egyszerűen nem lehet leírni hogy milyen amikor egy hozzád közel álló személy más mint amilyennek látszik. Biztosan ti is átéltetek már hasonlót. Egy komoly összeveszés tárgya az volt hogy én miért általánosítok...ezennel szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy nem szokásom általánosítani, sőt...hiszek benne hogy mindenki más. Vagyis szeretnék. De VALÓBAN nem vagyok benne biztos hogy jó úton járok...

Letérve a filozófiai síkról hogy most akkor mi is van velem? Telnek a napok, sokat nevetek, Kingámmal számos progit csinálunk, mert így mindegyikőnknek sokkal vidámabbak a napjaink(bár úgy érzem hogy mindkettőnknek hiányzik valami a teljes boldogsághoz-de kerüljük a témát mert az csak elszomorító ha gondolunk rá és rágódunk rajta). Gyakran átjönnek a fiúk is így aztán méginkább jó a hangulat. Kialakult egy négy fős társaság és igenjól érezzük magunkat együtt. A héten volt filmnézés meg kártyázás is ..na meg kedden Bridge. Múlt héten is filmeztünk akkor Laposba mentünk szerdán. Na az igenjól sikeredett... :D A jövő héten pedig lesz Republic az egyetemen...remélem sikerül eljutni rá, mert én nagyon szeretnék... :)
Ha valakinek van kedve jönni az csatlakozhat! :)

Amúgy a héten zh is volt, na meg szervezzük Erdélyt is, szóval pörögnek az események... :)
De suliban minden oké...még!:D
Hétvégére tervek nincsenek de Nyunyummal jó lenne összefutni...nagyon hiányzik! :(
Na megyek is csak azt akartam hogy tudjátok, hogy még élek és nem vittek el az owls with a cooper dick... :D
Puszikaa

Mert "big girls don't cry"

Ugyanolyan napnak indult mint a többi, de mint tudjuk elég rossz tud lenni amikor azt érzed hogy teljesen egyedül vagy...
"There you are, in a darkened room
And you're all alone, looking out the window"

És akkor jött valaki akit úgy hittem segíthet...
"I still hear your voice, when you sleep next to me....
...Your arms are my castle, your heart is my sky.
They wipe away tears that I cry.
The good and the bad times, we've been through them all.
You make me rise when I fall."

Aztán felébredtünk...
"And .. He telling me ...
he has got another girl,
Another girl..."

Szerintem "No one knows what its like
To feel these feelings
Like i do, and i blame you!
No one bites back as hard
On their anger
None of my pain and woe
Can show through"

És most???
"My friend are mystified about what I see in you"

S talán csak kevesen értik hogy ez mi volt....