Katt a képre, hogy nagyobb legyen! ;) :D

Még második félévben hívták fel a figyelmemet egy lehetőségre, hogy kimenjek Erdélybe más egyetemistákkal a Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz segíteni. Én jelentkeztem erre és Kingával és Katával (lakótársaimmal) is megbeszéltem hogy jöjjenek el és segítsünk az árva gyerekeknek. Az Ákossal bővült csapat július 11-én indult Győrből és délután 1-2 óra között ért Gálospetribe. Ahogy kiszálltam a kocsiból egy kislány egyből a lábaimhoz futott és belém csimpaszkodott. Őszintén szólva nagyon meglepődtem ezen, hiszen nem is ismertek minket... Az érkezést követően a szobánkba mentünk és próbáltuk feldolgozni, hogy ott leszünk egy hétig... :D Mikor kimentünk épp ebédeltek a gyerekek, azt sem tudtuk miben segítsünk csak figyeltük ahogy az önkéntesek és nevelők tevékenykednek. Körülbelül 30 gyerek volt az ebédlőben. Ebéd után kimentünk az udvarra játszani velük, így lassacskán megismertük őket és hogy ki-kinek a testvére, ki-milyen ember és kivel hogyan kell bánni. Mindjárt első délután láttam egy szőke kislányt aki külön ült a többiektől... odamentem hozzá és elkezdtem vele játszani A kislányt Enikőnek hívták. Kishúgával együtt hozták az alapítványhoz. Anyukájuk meztelenül küldte őket a boltba kenyeret koldulni és vesszővel verte őket- ezért hozták el őket otthonról. A kislány kérte hogy vegyem fel...ez megtörtént mire ő lekapta a szemüvegemet. Erre én rászóltam mire a kislány nyelvet nyújtott, belém rúgott és elfutott. Ez volt számomra az első lecke...nem szabad túl közel engedni őket, mindig figyelni kell hogy mit és hogy teszünk. A kislány Katával is hasonlóan viselkedett, aztán persze sikerül egy kicsit változtatni ezen, utolsó napokban már abszolút semmi probléma nem volt vele. :) A többi kislány és kis srác is nagyon aranyosak voltak. Petriben az élet nagyon jól zajlott, a gyerekek vidámak voltak, a hangulat a nevelők között is jó volt, mindenki segített mindenben. Aztán hétfőn missziózni indultunk. Ez azt jelentette, hogy elmentünk a környező falvakba és felmértük, hogy a szegényebb családoknak hány gyermekük van, ki jár iskolába és kinek mire lenne szüksége. Megismertük Galamb Erzsike nénit, aki napköziotthont vezet. A szegény családoknál hirdettük ezt a napközit, melynek lényege, hogy iskola után a gyermekek odamennek, kapnak ebédet-ha kell ruhákat és megtanulják a leckét, gyakorolják azokat a feladatokat amelyek nehezebben mennek nekik, majd délután 4 óra körül hazamennek. Az általános tapasztalat sajnos nagyon megdöbbentő vot. Az anyák nagyrészt nem tudnak vagy nem is akarnak foglalkozni gyermekeikkel, csak a pénzért szülnek sok gyereket. Átlag gyermek egy családban 6. Az apák nem nagyon vesznek részt a család életében, feladatok általában a megtermékenyítés után befejeződik. Az anyák ily módon egyedül vagy maximum nagyszülők, testvérek segítségével próbálnak egyik napról a másikra élni. Gyermekeik nem tanulnak, nincs iskolalátogatási kötelezettség. Beszélgettem egy értelmes velem egy idős lánnyal...most lesz ötödik osztályos...
Hogy pontosan hogy is zajlott a misszió??
Első nap- hétfőn nem tartott sokáig, mikrobusszal mentünk és egy konkrét hely volt kijelölve ahonnan 6 kisgyereket hoztunk el. A szülők és egy két gyermek is sírt amikor a mikrobusz ajtaja bezárult és a kis csöppségekkel elindultunk vissza Petribe. A 6 gyerekből 2 nagylány a többi 4 kisfiú, 3 év körüliek voltak. A gyerekek hamar beilleszkedtek, sok nagy fiú pártfogásába vette őket az alapítványnál. Egy testvérüket pár nap elteltével hoztuk el otthonról, mert az ő édesapja dolgozott és nem volt jelen hétfőn- az ő beleegyezése nélkül pedig nem lehetett elhozni. Kedden csöppentünk bele az igazi misszióba. Ica (helybéli szociális munkás) segítségével/vezetésével cigánysort jártuk végig. Az előbb leírtakat mind megtalálhattuk ott- az anyákat, apákat illetően. Az emberek többsége nem rendelkezett személyigazolvánnyal és illegálisan építkeztek és persze rengeteg adósság volt a nyakukon. A kenyeret is hitelre vették. A családok többsége a gyermekpénzől élt. Ahol volt a háznál férfi nem tudott dolgozni, mert nem volt munka, csak napszámba tudtak menni, de manapság már az is csodaszámba ment ha arra volt lehetőség. A nők sok helyen olyan dolgokra kényszerültek, hogy erkölcsi gátaikat áttörve lemenjenek az utcára és ott a testükkel keressenek némi pénzt.
Volt olyan család ahol azt láttuk, hogy a szegénység csak egyfajta külső kép amit mutatnak de valójában nincs is annyira szükségük a segítségre mint másoknak, de voltak olyan családok ahol láttuk hogy segítség nélkül nincs sok esélyük az életben maradásra. És ez nem túlzás. Volt több olyan tákolmány ami egy eső hatására összedőlhet, vagy pl. volt olyan család ahol a gyermekekre csak egy haldokló nagymama vigyázott stb... A misszió során nagyon sok család helyzetét felmértük, az emberek nagyon kedvesen fogadtak minket, örültek, hogy érdeklődünk és hogy szeretnénk segíteni. A gyerekek egészen az útig lekísértek minket. A nap végére lelkiekben- mondanom sem kell- teljesen kiürültünk. Ez a nap mondhatni a legérdekesebb és a legmegviselőbb is volt mindnyájunknak. Másnap is még misszióztunk, ekkor azonban lényegesebb könnyebb dolgunk volt. Este tábortüzeztünk és szalonnát sütöttünk. Csütörtökön reggel indultunk Nagyszalontára- saját költségen, mert Marika összetörte a kocsit. Ezúton is köszi... :D Marika az egyik nevelő és a szalontai ház vezetője... Őszintén szólva nem nagyon sikerült megismerem őt de amit láttam belőle az számomra nem volt szimpatikus. Ám erről most itt nem szeretnék többet írni. :P A lényeg hogy csütörtökön átkerültünk Nagyszalontára. (Arany János szülőfalujába :) ) Szalontán ott volt az összes gyerek akikre Petriben is vigyáztunk. Ahogy beléptünk az ajtón már kis színes karkötőkkel vártak minket, hogy ezt nekünk csinálták. :) Mi pedig vittünk nekik dinnyét. :D Szóval nagyon jól indult, elfoglaltuk a szobánkat. Itt kicsit másképp zajlott egy nap mint Gálospetrin. Reggel öltözés után torna majd reggeli aztán tanulás majd ebéd, egy kis szieszta majd játék, végül vacsi és altatás volt a program. Az itteni nevelők közül Sanyi volt az akivel nagyon jóba lettünk. Hihetetlenül jó ember ő is- akárcsak Erzsike néni (a napközis) és Edit (a Petri ház vezetője) . A szalontai napok keretében sikerült jobban összeismerkednünk Sárival aki szintén önkéntes volt és velünk volt egy szobában. Egyik délután kimentünk a Csonka toronyhoz pár nagyobb gyerekkel és megnéztük a Petőfi forrást is. Nagyon jó kis program volt a másnapi kaszárnyai látogatás is. Végül tegnap- 18-án érkeztünk meg Győrbe. A búcsúzás nagyon rossz volt, a kislányok aludtak, de a fiúktól való elbúcsúzás is nagyon nehéz volt. Mondanom sem kell, hogy mindenki pityergett. Az egyik kisfiúval Zaiti Zsoltival én különösen jóba lettem. Ő testvéreivel együtt mind a hatan az alapítványnál voltak és a nagyszalonati ház kis lakói. Zsolti rajzolt nekem és magígértük hogy levelezni is fogunk! Nagyon remélem, hogy megvalósul majd a terv. :)

A lányokkal elhatároztuk, hogy jövőre is szeretnénk menni, legalább egy hétre, hogy segítsünk és persze, hogy újra lássuk a kicsiket. Emellett szeretnénk nekik gyűjteni, hiszen ott minden apróság jól jön: ruhák, játékok, könyvek, élelmiszer, mosószer, gyógyszerek stb...

A továbbiakban persze képeket is fogok csatolni és kérek mindenkit, hogy ha tud bármivel segítse az Alapítványt, a Romániába történő szállításról mi gondoskodunk!
Köszönjük!

beachparty nr 1 :D

Drááága Blogolvasóóim! :)

Képzeljétek el két napja bementem Brigimhez Ajkára...nagyon jó volt egyet beszélgetni, filmeztünk meg csupa csajos dolog... aztán másnap Andikával és a barátjával, Ricsivel is találkoztunk, beültünk a Prontoba egy üdítőre. Őt is rég láttuk jó volt egy picit beszélgetni. Aztán tegnap este bejött a Dani barátunk is és hárman nekivágtunk az iccakának hiszen Ajka már egész héten attól zengett hogy mekkora buli lesz szombaton a bííícsen... :D Hát odamentünk és valóban. Mindenki ott volt komolyan...kezdődött úgy hogy az ajtónál lévő kidobót ismertem... :D Eldumáltam vele, egy lépéssel beljebb ott volt a Ginus meg a Petije tombolát árultak. Aztán még egy lépéssel beljebb ott volt a büfé és az első asztalnál belebotlottam Gergőbe (ismertebb nevén, Kugel, Kiskugel vagy épp Zsüsztin) :D ... Szememre vetette hogy én nem említettem meg még őt a blogomban...hát most bepótolom a hiányt! :) Gergő egy nagyon kedves srác akit a buszon ismertem meg Pusi által és aki már első alkalomtól kezdve beszólogatott én meg vissza (próbáltam) és így jóba lettünk. Jószívűségét és hogy betartja ígéretét bebizonyította egy buli alkalmával amit most nem részleteznék... :D A lényeg, hogy nagyon szeretem mert egy igazán jó ember, hiába próbál néha bunkónak tűnni... :D Tegnap táncoltunk jaaahm és odaadta a pulcsiját amikor fáztam, amit így utólag mééégegyszer köszi! :D Tudom, hogy jól állt... :D Jaaahm és gyorsabban pisilek mint ő... :D
Aztááán ott voltak este még Cééékus, Pusi, Béci és Gaben, Brigim ismerősei akiknek nem tudtam megjegyezni a nevét... :D Niki (akivel szintén jót lejtettem) és kb a Bródy fele... :D Áááh nem lehet mindenkit felsorolni, iszonyat sokan voltunk! :D A volt osztályomból találkoztam Barbival, Szandival, Klauval, Gostival és Ákossal. Összességében tényleg nagyon jól éreztem magam, annak ellenére, hogy nem is volt kedvem elmenni és a buksim is végig fájt.... :P
A buli végéről pedig annyit, hogy értek kellemes meglepetések még olyan fél 4 körül, aminek nagyon örültem... :) :P
Ööööhm, azt hiszem ennyit a tegnapról... lehet irigykedni aki nem volt ott... :D
Ha történik valami feltétlenül jelentkezem.. :D
Pussssssz Nektek :D