Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Egy elhanyagolt blog linkjére találtam s elszégyelltem magam... milyen rég nem írtam semmit magamról, az én világomról... hát most igyekszem bepótolni ami elmaradt. Az életemet tekintve úgy érzem teljes egésszé vált minden. Júniusban diplomát szereztem, felvettek mesterképzésre, egész nyáron dolgoztam- remélem szeptembertől is tudok majd. :)
Másrészt érzelmek terén is pozitív irányba alakultak a dolgaim... rátaláltam egy olyan emberre aki mellett teljesen ki tudtam bontakozni, olyan dolgokat hozott ki belőlem amikről én magam sem gondoltam volna hogy bennem rejtőznek. Fantasztikus érzés ha Vele lehetek! :) Atesszel a nyár elején nagyon féltünk, hogy hogy fogjuk bírni- ráadásul a munkám miatt csak a hétvégék jutottak... de íme vége a nyárnak és még mindig együtt vagyunk- íme már 7 hónapja. :) Voltunk együtt Balcsin, állatkertben, pinceszeren, megünnepeltük a szülinapom, voltunk Füreden tűzijátékot nézni, horgásztunk, bicajoztunk de volt hogy csak átlustálkodtunk egy-egy napot. :)
S hogy milyen ember is Ő? Mit tudhat amit még eddig senki sem?? Hát hihetetlenül figyelmes és türelmes- ami lássuk be két nagyon nagy erény... emellett humoros- ami van hogy kicsit ércesre sikerül, de 7 hónap után már kezdem megszokni. :) Sok dologban hasonlítunk egymásra, de vannak olyan dolgok is amikben nagyon is különbözünk- s ez így van helyén. Szerencsére nagyobb vitáink még nem voltak, de azért műbalhékat mindig csinálok- csak hogy ne legyen unalmas az élete mellettem.. :P :) Holnap végre találkozunk s már alig várom... :$ :)

Nyáron a munka mellett azért kijutott egy pár napos lazítás is. Révfülöpön nyaraltunk 3 napot barátokkal. Ez természetesen nagyon jól telt- a rossz idő dacára is. :) Ráfért már a kis társaságra az együttlét- mostanában eléggé szétszóródtunk... Múlt héten osztálytalálkozónk is volt, amit én szerveztem...na az is nagyon jóra sikerült, kivéve, hogy megcsípett egy lódarázs és ezért 2-3 napig sántikáltam... :P

A jövőre nézve- nem ígérem hogy lelkesen írogatok majd, de ha lesz egy kis időm természetesen mindenképp lejegyzem a történteket. :)

- amikor újra a régi vagy
- amikor nem hiányzik semmi
- amikor nem hiányzik senki
- amikor a barátaiddal töltöd a szabadidődet
- amikor újra őszintén nevetsz
- amikor mindent derűsen látsz
- amikor nem számítasz rá
- amikor mégis ott terem
- amikor meglátod
- amikor megért és megérted
- amikor érdekel és érdekled
- amikor megnevettet és megnevetteted
- amikor megkedveled és megkedvel
- amikor megcsókol és megcsókolod
- amikor megfogja a kezed és megfogod a kezét
- amikor megölel és megöleled
- amikor nem kell más
- amikor SZERET
- amikor SZERETED!

Szex és más SEMMI??? Tényleg semmi??

Csak szex és más semmi, Szex telefonhívásra, Édes november, Csak szexre kellesz, Jóbarátok, Szex és New York és még kismillió film középpontjában áll a szex érzelmek nélkül. Legalábbis mindig így indul, aztán a végén persze mindig mindent elsöprő szerelem a vége. A valóságban azonban ez valahogy mégsem működik...legalábbis nagyon ritka. Sok barátom és barátnőm beszámol a magánéletéről és összességében az a tapasztalat, hogy a lányok (még ha nehezen is vallják be) mélyebb érzéseket kezdenek el táplálni az elviekben közömbös személy iránt, míg a fiúk tartani tudják magukat az érzelemmentességhez. Mielőtt még jönnének a kritikák, hogy a férfiak ellen írok, szeretném leszögezni, hogy nem ez a célom. Csak pár napja egy olyan beszélgetésbe keveredtem ami meglepett. Mi nők hajlamosak vagyunk az apró jeleket is komolyan venni. Ha valaki- akivel ilyesfajta testi kapcsolatot alakítunk ki, kedvesen bánik velünk - elég egy apró jel és már túlkombináljuk a szituációt.... Megkérdeztem egy barátomat, hogy miért van ez? Miért értjük félre? Szerinte túl bonyolítunk mindent, túlságosan érzelmesek vagyunk, nehezen kapcsoljuk ki ezt a részünket...de hát könyörgöm, ezért vagyunk nők! Nemde? De ha előre tudjuk, hogy ez lesz a vége akkor miért megyünk mégis bele??
Nem tagadom számos lehetőség nyílt és nyílik is előttem, hogy ilyesféle kapcsolatokba keveredjek, de valahogy mégis távol maradtam ettől. Néha úgy érzem nagyon nem illek ebbe a világba... Úgy tűnik számomra, hogy az embereknek semmit nem jelent, hogy épp kivel fekszenek le. Szinte az összes barátomnak volt már egy éjszakás kapcsolata! (És szinte az összes meg is bánta...de ez már más kérdés, hisz nekik és ez a lényeg..) A legrosszabb az egészben, hogy sokan nem is értenek meg emiatt. Mitől félek? Tökre egyszerű... épp attól amiről a fent említett filmek szólnak. Hogy hova is vezet az egész?! Ettől még nem vagyok prűd...egyszerűen többre vágyom!
Szex szerelem nélkül??
Megvolt!
Már több kell.

Sylvia Plath: Hajsza


Egy párduc üldöz szüntelen,
Rögtön megöl, ha utolér.
Fákat perzsel a sűrű vér,
Jár, mint a nap, fenségesen.
A nyomomban van, közeleg,
Lépked feketén és puhán,
Varjú károg a tüskefán:
Vad, végzetes vadászat ez.
Szédít a forró, déli nap,
Szikla szaggat és tüske tép.
Vérében miféle sötét,
Érzéki vágyak izzanak?

Övé a föld: mindent befal,
Lohol az ősi bűn nyomán,
Felüvölt: vért, friss vért kíván,
A szája nyílt seb: húst akar.
A foga fényes és fehér,
Szép szőre forró és feszes,
A csókja perzsel, karma metsz,
Vak szomja végzettel felér.
Mohó nagymacska: asszonyok
Forró vérétől részegül,
A testük ég el étekül,
Ha szörnyű étke fellobog.

Most árny remeg a dombokon,
Az éjfél forr a fák felett;
Ő puha talpakon követ,
Sötét szerelmével befon.
Álmom bozótján meglapul
A fényes karmú karcsú test:
A comb feszes, prédára les,
Vad éhe sosem csillapul.
Heve megperzsel, meggyúlok,
Rohanok égő fák alatt,
Hol oltsam izzó lázamat,
Ha sárga szempár billogoz?

Vérrel próbálom hűteni,
Odavetem a szívemet,
De ez sem elégíti meg:
Az egészet követeli.
Dorombol, csábít, szédülök,
Az erdő lángol, csonkig ég;


Szomjazom szörnyű közelét,
És mégis elmenekülök.
Félelmem szűk toronyszoba,
Oda kerget a bűntudat.
Sorra zárom a zárakat,
De gyorsul vérem ritmusa:

A lépcsőn párduc lépeget,
Hallom: jön, jön, jön, közeleg.

"Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon!"

Mondta Goethe a világirodalom egyik legnagyobb költője. S valóban nincs annál meghittebb dolog, mint amikor két ember feltétel nélkül, teljes bizalommal szereti egymást. A tél kellős közepén, a nagy hidegben valahogy melegséggel tölti el a szívünket ha a szeretetet ünnepelhetjük. Gondoljunk csak a Karácsonyra- mint szeretet ünnepére és a februárban aktuális Valentin napra azaz a szerelmesek napjára. Eme jeles alkalom történetét számos legenda övezi, pontosan nem lehet tudni, hogy honnan is ered. A sok kis történet közül számomra a legérdekesebbnek talán az bizonyult, mely szerint az ókori Rómában II. Claudius megtiltotta a fiatal férfiaknak, hogy megnősüljenek mondván, hogy a független- nőtlen férfiakból jobb katonák válhatnak. Egy Valentin nevű lelkész azonban felismerte, hogy ez a döntés nem helyes és félő hogy a határozattal csak nőni fog a titokban kötött házasságok száma. Amikor az uralkodó rádöbbent, hogy a pap ellent mondott határozatának, bebörtönözte. Valentin a börtönben barátságot kötött a börtönőr lányával. Az ősi legenda szerint a férfi imájával gyógyította meg a lányt majd kivégzésének napján levelet írt neki, amit így írt alá: "A Te Valentinod". A férfi önzetlen szeretete és romantikus elvei miatt válhatott a szerelem napjának névadójává.

Maga az ünneplés angolszász eredetű és a 15. század óta népszerű Angliában, Magyarországon csak a 90-es évek elején terjedt el. Az eredeti üzenete az volt, hogy a szerelmesek üdvözlőkártyákra írt verseikkel jelezzék egymásnak érzéseiket. Mára ez a hagyomány mondhatni teljesen háttérbe szorult. Az érzelmek kifejezése ma már egyre kevésbé történik szavakban, sokkal inkább ajándékokban. Bár az ünnep csak február 14-én van, az üzletek már január elején elhalmozzák a kirakatokat és a polcokat. Ameddig csak szem ellát szívecskék meg plüssmacik sorakoznak… Alapvetően romantikus dolog, hogy meglepjük párunkat valami kedves ajándékkal de összességében azt látom, hogy sajnos ez a nap is egyre inkább az anyagiakról szól. Ha két ember szereti egymást akkor minden nap adnak egymásnak valamit...nem épp tárgyi dolgokra gondolok, hanem egy részt magukból. Minden nap egy kicsit többet. Jó dolognak tartom, hogy van egy nap az évben amit a szerelem napjának hívunk, de vajon ennek így kellene zajlania, mint ahogy manapság megy?

Úgy gondolom- s szerintem sokan egyet értenek velem, miszerint többet ér egy együtt töltött délután/este mintsem egy doboz bonbon vagy egy bármilyen ajándéktárgy. A közösen átélt időt különlegessé lehet tenni, hogy emlékezetes Valentin nappá váljon...de ehhez nem a pénztárca az elsődleges kellék. A legfontosabb talán, hogy bármit is adunk a másiknak jelképezze a kapcsolatot. Ez a nap a lehető legjobb lehetőség arra, hogy a pislákoló tüzeket ismét lángra lobbantsuk, visszaemlékezzünk a legszebb közös pillanatokra és elmondjuk a másiknak azokat az érzéseinket amikről nem beszélünk nap mint nap. Annál is inkább mivel a mai rohanó világban nincs az embereknek elég idejük a szeretteikkel lenni, pihenni, beszélgetni. Azoknak tehát akik kapcsolatban vannak, jó lehetőség lehet ez az ünnep valami különleges dolog megvalósítására. De mi van azokkal akik egyedül tengetik hétköznapjaikat? A „szinglik”-ből ez a nap bizony rengeteg negatív érzést hozhat ki. S ami a legrosszabb, hogy a fantasztikus marketingnek köszönhetően nem csak 14-én kell szembesülniük az egyedülléttel, hanem nap mint nap hetekkel az ünnep előtt. De nem szabad elkeseredni, próbáljunk pozitívan hozzáállni ehhez a naphoz és foglalkozzunk magunkkal, csináljuk azt amihez csak kedvünk van, vagy találkozzunk barátainkkal, kapcsolódjunk ki. Akár van párunk- akár nincs tekintsük ezt a ünnepet egy különleges napnak, amikor az érzelmeknek nem kell határt szabnunk. Végezetül, becsüljük meg ha van kinek azt mondani:

Szeretlek! „A Te Valentinod”.

Linka Melinda

Heló-heló!

Sok-sok idő után újra itt... egyetlen kifogásom van arra, hogy miért nem jelentkeztem mostanában: egyszerűen nem volt időm írni. Nagyban zajlik a vezetés és az egészségügyi tanfolyam, írom a szakdogámat és az újságcikkeket az AJTÓ-ba, szervezgetem a szakestet és a maradék időmben suliba járok, na meg a barátokkal találkozgatok. :) A sok dolog mellett általában jó kedvem van mostanában. Az albiélet újra kicsit felpezsdült, sokat beszélgetünk és ökörködünk együtt, reméljük összejön a felvételi és akkor még 2 évig boldogíthatjuk egymást. :)
Az elmúlt hónapban sok régi barátommal sikerült újra felvennem a kapcsolatot. :)
Brigivel többször is találkoztunk és buliztunk is együtt. A buszon találkoztam Pusival, vele is jó volt egyet beszélgetni újra. Ha minden jól megy Dodiékkal is találkozom végre jövő héten. :) Szóval barátok terén mindenképp nagyon pozitív lehetek. Közeleg a szalagavató is ahol várhatóan még több régi arccal fogok összefutni. :) Már nagyon várom. :)
Annyira de annyira írnék még valamit de most még nem szeretnéék... :) De majd bepótolom ígérem... ;)
Puszii mindenkinek :P

Üdv 2011!

Mielőtt belekezdenék az újévi terveim összefoglalásába, szeretném összegezni az elmúlt év legfontosabb pillanatait. 2010-be Dodiéknál léptünk be lakótársaimmal és akkori barátommal ünnepelve. Ebben az évben még a Jókai úti albérletünkben laktunk. A január a vizsgaidőszak jegyében telt el, majd februárban elkezdtem a 4. félévemet és szakirányt is választottam. Nem volt egyszerű menet ez sem. Dupla szakirányra szerettem volna ugyanis menni, de aztán végül mégis csak a művelődésszervező szakirány mellett tettem le a voksomat. A tavasz egy szakítást hozott magával, ami semmiképp sem mondható szépnek és békésnek. Aztán persze a nyár közeledtével sokat buliztunk kedvenc helyünké a Club Hajó vált. Megismerkedtem sok kedves és jó emberrel és hát egy kapcsolat is kialakulni látszott. Ígéretes volt... Aztán ismét beköszöntött a vizsgaidőszak és a végén egy költözés is várt ránk. Kivártuk amíg véget értek a megpróbáltatások majd elkezdtünk albikat keresgélni. A befutót a Szigethy Attila utcában találtuk meg és júniusban be is költöztünk. Kis családunk Jani személyével bővült, akit egy nagyon értékes embernek tartok és már most nagyon megszerettem! :)
A nyár nagyon hamar eltelt. Dolgoztam, buliztunk az itthoniakkal, többször sátraztunk, voltam Balatonakarattyán Tukiéknál és idén eljutottam a veszprémi utcazenére is. :) Szeptembertől megint minden visszatért a régi kerékvágásba, annyi változással, hogy a szakunk kettévált. A művszeresekkel nagyon családias hangulat alakult ki, így hogy kevesebben vagyunk, sokkal összetartóbb lett a csapat. :) Az ősz azonban más újdonságot is magával hozott. Szerkesztő lettem a fősuli újságánál, az AJTÓ-nál, melynek köszönhetően rengeteg jó embert megismertem. :) Ezzel a feladattal sok kihívás várt rám. Interjúkat készíthettem, melyek közül legnagyobb élmény a HS7 , 30Y koncertek adták. A sztárvilágon kívül rengeteg élményt adott a kis csapat, a csapatépítő, a közös karácsonyi ajándékozás, a buli mind mind nagyon jók voltak s mindezen élmény megkoronázásaképp megválasztottak az év AJTÓ-sának, ami elmondhatatlanul jó érzés. Számomra nagyon fontos, hogy elismerjék a munkámat, s ennél nagyobb elismerés aligha van. :) A félév során elkezdtem a KRESZ-t és a vezetést is ami további kihívásokat is jelent persze... :)
A Karácsony idén sokkal jobban telt mint tavaly, sokat játszottunk a családdal és sokat nevettünk...már rég voltunk ennyire együtt. :) A Szilveszter is maxpontos volt, idén az itthoni barátaimmal voltam és lejött a Tuki is. Twistereztünk, activityztünk aztán buliztunk egy nagyot. :) Már rég sikerül összehozni a társaságot és jó volt megint együtt lenni. Ami idén hiányzott, hogy sok olyan emberrel-akik számomra fontosak voltak szinte teljesen megszakadt a kapcsolatom. Ilyen például a Brigi és Andika. Csak 1-2x találkoztunk egész évben, az a baj, hogy tudom, hogy ez nem is fog változni. :/

2011 sok dolgot tartogat számomra ebben biztos vagyok. Előttem áll a jogsi letétele, a szakdoga megírása, az államvizsga, felvételi... még így belegondolva is soknak hangzik.. :D Egyéb céljaim között szerepel hogy sokkal nyitottabban kezeljek kapcsolatokat és bátrabban álljak helyzetekhez. Be kellett látnom, hogy kockázatok nélkül nem lehet nagy lépéseket tenni. :) Szeretnék egy komoly kapcsolatot amiben megtalálom azt a társat akit már olyan rég óta várok. Hiszek benne, hogy meg fogom találni. A 11 a kedvenc számom, miért ne találhatnám meg idén? :) Szeretnék sokat lenni azokkal akik fontosak Nekem, mert ez tölt fel energiával és visz előre. Gondolok itt legjobb barátaimra, név szerint Rebére, Ettire, Kingóra és Tukira.
Ha suli téren végeztem, szeretnék felvételizni mesterképzésre és jó lenne munkába is állni. Ezek azonban még a távoli jövőmet képezik... :)

Minden kedves olvasómnak szeretnék nagyon boldog új évet kívánni! Tűzzetek ki célokat és kívánom, hogy teljesítsétek is be őket! :) <3>