"Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon!"

Mondta Goethe a világirodalom egyik legnagyobb költője. S valóban nincs annál meghittebb dolog, mint amikor két ember feltétel nélkül, teljes bizalommal szereti egymást. A tél kellős közepén, a nagy hidegben valahogy melegséggel tölti el a szívünket ha a szeretetet ünnepelhetjük. Gondoljunk csak a Karácsonyra- mint szeretet ünnepére és a februárban aktuális Valentin napra azaz a szerelmesek napjára. Eme jeles alkalom történetét számos legenda övezi, pontosan nem lehet tudni, hogy honnan is ered. A sok kis történet közül számomra a legérdekesebbnek talán az bizonyult, mely szerint az ókori Rómában II. Claudius megtiltotta a fiatal férfiaknak, hogy megnősüljenek mondván, hogy a független- nőtlen férfiakból jobb katonák válhatnak. Egy Valentin nevű lelkész azonban felismerte, hogy ez a döntés nem helyes és félő hogy a határozattal csak nőni fog a titokban kötött házasságok száma. Amikor az uralkodó rádöbbent, hogy a pap ellent mondott határozatának, bebörtönözte. Valentin a börtönben barátságot kötött a börtönőr lányával. Az ősi legenda szerint a férfi imájával gyógyította meg a lányt majd kivégzésének napján levelet írt neki, amit így írt alá: "A Te Valentinod". A férfi önzetlen szeretete és romantikus elvei miatt válhatott a szerelem napjának névadójává.

Maga az ünneplés angolszász eredetű és a 15. század óta népszerű Angliában, Magyarországon csak a 90-es évek elején terjedt el. Az eredeti üzenete az volt, hogy a szerelmesek üdvözlőkártyákra írt verseikkel jelezzék egymásnak érzéseiket. Mára ez a hagyomány mondhatni teljesen háttérbe szorult. Az érzelmek kifejezése ma már egyre kevésbé történik szavakban, sokkal inkább ajándékokban. Bár az ünnep csak február 14-én van, az üzletek már január elején elhalmozzák a kirakatokat és a polcokat. Ameddig csak szem ellát szívecskék meg plüssmacik sorakoznak… Alapvetően romantikus dolog, hogy meglepjük párunkat valami kedves ajándékkal de összességében azt látom, hogy sajnos ez a nap is egyre inkább az anyagiakról szól. Ha két ember szereti egymást akkor minden nap adnak egymásnak valamit...nem épp tárgyi dolgokra gondolok, hanem egy részt magukból. Minden nap egy kicsit többet. Jó dolognak tartom, hogy van egy nap az évben amit a szerelem napjának hívunk, de vajon ennek így kellene zajlania, mint ahogy manapság megy?

Úgy gondolom- s szerintem sokan egyet értenek velem, miszerint többet ér egy együtt töltött délután/este mintsem egy doboz bonbon vagy egy bármilyen ajándéktárgy. A közösen átélt időt különlegessé lehet tenni, hogy emlékezetes Valentin nappá váljon...de ehhez nem a pénztárca az elsődleges kellék. A legfontosabb talán, hogy bármit is adunk a másiknak jelképezze a kapcsolatot. Ez a nap a lehető legjobb lehetőség arra, hogy a pislákoló tüzeket ismét lángra lobbantsuk, visszaemlékezzünk a legszebb közös pillanatokra és elmondjuk a másiknak azokat az érzéseinket amikről nem beszélünk nap mint nap. Annál is inkább mivel a mai rohanó világban nincs az embereknek elég idejük a szeretteikkel lenni, pihenni, beszélgetni. Azoknak tehát akik kapcsolatban vannak, jó lehetőség lehet ez az ünnep valami különleges dolog megvalósítására. De mi van azokkal akik egyedül tengetik hétköznapjaikat? A „szinglik”-ből ez a nap bizony rengeteg negatív érzést hozhat ki. S ami a legrosszabb, hogy a fantasztikus marketingnek köszönhetően nem csak 14-én kell szembesülniük az egyedülléttel, hanem nap mint nap hetekkel az ünnep előtt. De nem szabad elkeseredni, próbáljunk pozitívan hozzáállni ehhez a naphoz és foglalkozzunk magunkkal, csináljuk azt amihez csak kedvünk van, vagy találkozzunk barátainkkal, kapcsolódjunk ki. Akár van párunk- akár nincs tekintsük ezt a ünnepet egy különleges napnak, amikor az érzelmeknek nem kell határt szabnunk. Végezetül, becsüljük meg ha van kinek azt mondani:

Szeretlek! „A Te Valentinod”.

Linka Melinda