C of d...

"...Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak...
...Hidd el nekem, sajnálom, tudom, nem tudsz többé szeretni
Most egy új utat kell keresni, és veled együtt feledni
Sajnos nem lehet ezt én is tudom így most bocsánatot kérek,
És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát
S így próbálom most megdönteni szíved erős falát
Csak, hogy megbocsásson, s végre én is megnyugodjak egyszer
Mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel
Mert bár nem beszélünk róla de megtörtént mi tudjuk
Csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk
De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ
De ne is mondj még semmit ha az kételyeket támaszt..."

Második hét avagy az utolsó előtti az albiban

Az egész hét nagyon mókásan telt... :D Vasárnap szokás szerint nem volt kedvem visszajönni és hétfőn illetve kedden haza akartam menni! :D Ettől eltekintve a szerda már egészen jól alakult...erről most szaftos részleteket nem írnék le... annyi elég hozzá, hogy a hangulat nem volt LAPOS! :D Katámmal nagyon jól elvoltunk...nagyon sokat beszélgettünk...azt hiszem egész jól alakul a barátságunk...főleg a kezdetekhez képest!:D
Részt veszek a szakest szervezésében...ami elég nagy kihívás és feladat, most folyamatosan megbeszélések vannak, de nagyon jó, mert egy csomó embert megismerhetek! :) Remélem minden jól fog menni és óriási buli lesz! :D
Amúgy az élet nem habostorta felém...kedves blogolvasóm!:) Ismét nagyot kellett csalódnom egy barátomban...:( Immáron sokadszor történik ez meg velem... :( Sokszor elgondolkodom rajta h. érdemes-e egyáltalán valakiben megbízni...:( Vannak nagyon jó barátnőim és barátaim, de komolyan mondom már meg kell gondolnom, hogy kinek mit mondok el! Ami sztem szégyen ennyi idő után! ... :S

Valentin napi őrület

Huhh...jó kis hétvége volt otthon...nagyon nehéz volt ma visszajönni! :) Csütörtökön mentem haza ugyebár...este mikor hazaértem már semmi különös nem történt csak beszélgettem nagyot kedves családommal. Másnap délelőtt bementem Ajkára a csajokkal (Brigivel, Andikával és hugimmal) hogy velantin-napi ajándékokat vásároljunk a lovagjaiknak! :P Hát számomra ez eléggé kényes terület, ugyanis nem szeretem a Valentin napot! :D Számos boltban megfordultus sok-sok csecse-becse közt...minden rózsaszínben úszott, amerre csak néztem szivecskék meg plüssmacik! :D Haláli komolyan...:) Alapvetőleg romantikus természet vagyok, de ez már nekem is sok... sajnos ez a nap is egyre inkább az anyagiakról szól...ahogy a Karácsony és a többi ünnep is! :( Én úgy gondolom, hogy ha két ember szereti egymást akkor minden nap adnak egymásnak valamit...nem épp tárgyi dolgokra gondoltam, hanem egy részt magukból. Minden nap egy picit.. Teljesen rendben van, hogy van egy nap az éveben amit a szerelem napjának hívunk, de vajon ennek így kellene zajlania, mint ahogy ma megy?? :S Szerintem többet ér egy együtt töltött délután/este mintsem egy doboz bonbon vagy egy plüssmaci!:P Persze ezt az együtt töltött időt különlegesség lehet tenni, hogy emlékezetes Valentin nappá váljon...de ehhez nem hiszem, hogy a pénztárca az elsődleges kellék! ... Na jó nem akarok én senkit bántani aki plüssmacit meg bonbont vett a kedvesének... :D kedves gesztus... hihi
Egyébként nagyon kellemes délelőtt volt ez a lányokkal, sokat nevettünk és a végén beültünk egyet a Maciba, ettünk egy kis sütit! :P :D Szóval összességében nagyon jól telt a délelőtt! Délután anyával filmet néztünk...amin teljesen kiütöttem magam- az utolsó fél órát végigsírtam! :D Eztután mindent feladva nekiálltam tanulni... :S
A vasárnap már sitty-sutty elment,...náléunk voltak keresztanyumék, a picikkel játszottam...szomorúan vettem tudomásul, hogy a 7 éves unokatesómat nem tudom megverni sakkban! :( Szerintem ehhez nincs már mit hozzáfűzni! :D Most pedig már Győrben vagyok! :( Az első dolog ami az albiban történt, hogy amint felértünk Katámmal kiégett az égő a szobánkban! :D Szóval izzócserével kezdtük a hetet...van kb 13 fok...ÉLJEN AZ ALBINK!:) :) :) ......de már csak két hét a költözésig!! :D

Ezen a képecskén Katusommal és Helgával vagyok... egy nagyon jó este- a sokból! :)
























Nyunyummal...aki az egyik legfontosabb ember az életemben...mondhatni a józan eszem! :)


























Andikámmal...aki a másik fontos része az én piciny életemnek! :) Őt is nagyon szeretem... :)

"...Ismerlek jégen, bálteremben,
Szalonban, utcán, mindenütt,
Tudom, hogy üres szíved, lelked,
Fagyod egy vulkánt is lehűt.
Te mindig csak ragyogni vágyol
S örülsz a hóditás felett...
Sajnos! csak akkor tudtam mindezt,
Hogy jégre vittél engemet.

Te csak repülj, repülj tovább is,
Repülj egy hosszú életen,
Ne ismerd meg azt a fájdalmat,
Melyet szereztél énnekem...
De - talán - majd egyszer csalódva
Fel fog zokogni jégszived
S meg fogod bánni, nagyon bánni,
Hogy jégre vittél engemet!..."
(Ady: Jégpályán részlet)

Pénteken volt a Bródys szalagavató bál! :) Régi giminhez híven idén is nagyszerűen meg lett szervezve! Annyiban különbözött a tavalyitól, hogy a VMK helyett idén a Sportcsarnokban volt a szalagtűzés. A bál maga azonban ugyanolyan jó volt mint végzős koromban! XD Újra találkoztam néhány exosztálytársammal és hát sok más régi Bródyssal- tanárokkal... Jómagam a csajokkal és Gáborral mentem a bálba, de ott aztán jó kis népes csapat gyúlt össze! Táncolgattunk egy csomót...meg készültek képek is a Kodakos néni jóvoltából...ezeket majd fel is töltöm ide, amint a bródyneten megjelennek! :) Összességében nagyon jól éreztem magam...olyan "dejó újra itthon!" érzés volt! :D Gratula a szalaghoz minden végzősnek, különösen: Ginámnak, Esztinek, Daninak, Balázsnak, Szandrának és Bettinek!!! :) Na de most vissza a jelenbe... Lassan vége az első hétnek a második egyetemista félévemből...:) Az új félév eddig nem túl sok jóval kecsegtet! Zh-k tömkelege a jövőre nézve, új-meglehetősen furi tantárgyak, meglehetősen furi nénik és bácsik előadásában...:P A héten sok érdekes dolog nem történt velem...két hét múlva lesz a kiköltözés az albinkból...már nagyon várjuk Katával! :) Reméljük ott jobb lesz mint itt... :S Egyébként ma lesz a TK-s nyitóbuli...győzköd az ifjúság hogy menjek...majd még meglátjuk! :P

Néhány képecske a bálról...

Gyűlölve szeretni

És hirtelen rájössz, hogy már nem is érdekel annyira, nem szereted többé, s az irányába táplált érzéseid teljesen elhaltak. Majd alszol egy nagyot s reggel mégis az ő arcával ébredsz, gondolod ennek nincs jelentősége... A napod rohanással telik, nincs időd rajta gondolkodni és különben is, hiszen már "túlvagy rajta". Na igen, túl...minden nap elmondod magadnak ezt a mondatot, de esténként -az egész napos hajsza után- amikor a forró fürdő után lepihensz a mécsesekkel teli szobádba és elbújsz a paplanod melegében, rájössz hogy CSAKIS Ő hiányzik neked. De hogy lehet valakit egyszerre gyűlölni és szeretni?? Szereted ahogy törődött veled, az együtt töltött szép pillanatokat de ennyi. Gyűlölöd ahogy gondolkodik a világról, az eszméket amiket követ...vagy épp azt hogy nincsenek elvei. Azt mondják, hogy a szerelem az ilyen ellentétekből jön létre...szerintem is így van, de hozzátenném, hogy ez is teszi tönkre azt. Először észreveszed, hogy nem is kicsik az eltérések, aztán -mivel szerelmes vagy- megpróbálod ezeket áthidalni...ugrálsz egy szakadék fölött ami egyre csak szélesedik....míg nem két dolog történhet. Az egyik, hogy megunod és kilépsz a másik pedig, hogy beleesel. Arról lehetne vitatkozni, hogy melyik a szerencsésebb... Lehet, hogy kilépni jobb, de nem egyszerűbb...néha könnyebb csak zuhanni...

...a kezdetek

'89. augusztus elsején jöttem világra Ajkán. Eleinte Padragkúton a Posta melletti társasházban laktunk, aztán tesóm megszületésekor (amikor én 3 éves voltam) Csertelepre költöztünk és azóta itt élünk! :) Szeretem Padragot, mert nagyon békés falu és hát mindenki ismer mindenkit! Itt jártam ki az általános iskolát...de eddigi életem egyik legmeghatározóbb élményének mégis az számított amikor 2004 nyarán kaptam egy levelet. Felvétet nyertem Ajkára a Bródy Imre Gimnáziumba... :) Gyönyörű négy év volt, rengeteg barátot szereztem és sokat okosodtam is:P :D!! Az iskolának köszönhetem, hogy megismertem a számomra máig legfontosabb embereket! Néhányukat megemlíteném bár nagyon nehéz kiemelni csak így egy-egy embert hisz nagyon sokan vannak akiket megszerettem...többek között ekkor köttetett barátságom: Brigivel, Andival, Bogival, Bécivel, Rebémmel, Ginussal, Esztivel, Danival, Tamásommal, Pusival, Dodival, Patyussal, Czékus fiúval... A gimiben töltött évek számos emléket hagytak bennem...a kirándulások, a hétköznapok, az utolsó év élményei, a szerenád, a bankett, a ballagás, az érettségi, a szalagavató... :) Abban biztos voltam, hogy még szeretnék továbbtanulni, csak abban nem voltam biztos, hogy milyen irányba szeretnék menni. Jelentkezésemet első helyen Veszprémbe adtam le a Pannon Egyetemre társadalmi tanulmányok alapszakra, második helyen Győrt jelöltem meg. Azon a bizonyos PONT-os napon, amikor az eredményt megtudhattuk a barátaimmal voltam Ajkán. Együtt izgultunk egész délután...végül 8 óra után pár percel megtudtuk az eredményt! Veszprémbe nem nyertem felvételt...a második helyen jelölt Győr lett a befutó! Az első reakcióm persze a sírás voltígy utólag belegondolva a második is... :D Egész este vígasztaltak a többiek, én azonban nagyon féltem, hiszen a Nyugat Magyarországi Egyetemen senkit nem ismertem. Aztán amikor elfogadtam a sors döntését eldöntöttem, hogy elmegyek gólyatáborba, hogy minél több embert megismerjek! Így is lett. Az az egy hét nem más volt mint egy óriási buli!!! :) Rengeteg jófej embert ismertem meg, nagyrészükkel máig tartom a kapcsolatot! Íme túl vagyokaz első félévemen...és nem bántam meg, hogy ide kerültem! Nagyon szeretem Győrt...csodás város és a társaság maxpontos! :D Szerencsére a beilleszkedésben sokat segítettek a régi bródys ismerősök akik már Győrben tanultak... Az első hetet szinte végig csak velük töltöttem. (Pusi, Dodi, Patyus) Albérletet a központhoz közel találtunk Katussal... akivel eleinte voltak némi nézeteltéréseink, mára azonban nagyon jóba lettünk. Szinte már mindent tudunk egymásról, sok időt töltünk együtt...és már nem csak suliidőben! :) Katus egy évvel idősebb nálam, elsőéves szociálpedagógus! :) Iszonyatosan életvidám, és nagyon bolond tud lenni, de mindezek mellett néha nagyon neki tud keseredni a dolgoknak! De ilyenkor ott vagyok én... :D :D Az első vizsgákat teljesen jól átvészeltük együtt...reméljük továbbra is menni fognak a dolgok! :)... Nagyon sok jóbarátra tettem szert itt is szerencsére. Ide sorolnám a kedves szaktársaimat, közülük is Timit, Mátét, Lükit, Zsoltit, Íriszt, Ettiéket, Dinát, Orsikát és a cuhás lányokat :) , de meg kell említenem lakótársaimat is, hiszen őket is itt ismertem meg! Nagyon sok pozitív élmény köt már most ide...mi lesz még ez után?? :D

Első :)

Kedves Olvasóm!
Íme az első bejegyzésem az első igazi blogomban... Remélhetőleg nem fogom elhanyagolni és minden velem történt legfontosabb eseményt bepötyögök ide...hogy az utókor számára is olvashatóvá váljék, illetve hogy kedves ismerőseim mindig tudják, hogy épp mi történik velem! :) Reményeim szerint lesznek itt képek, videók és sok más bolondozás...ami csak belefér... ;) Külön köszönet Dodinak, hogy segített eme remekmű elindításában!! :)