Kedves Olvasóim!

Tudom, hogy már ezer éve írtam és szánom-bánom a dolgot, de mostanában annyira felpörögtek körülöttem az események, hogy úgy érzem kissé megszédültem...s kellett egy kis idő míg magamhoz tértem. Nem is tudom, hogy hol kezdjem a dolgokat.
Megkezdődött a negyedik félévem az egyetemen. Fantasztikus tárgyakkal fog bővülni ismereteim köre... :D Valójában ez a félév tűnik az eddigiek közül a legkönnyebbnek, na de nem szeretném elszólni magam... :P Úgy néz ki hogy az eddigiekkel ellentétben most csak 2 vizsgám lesz és maradék tíz tárgyból csak zh. Hogy ez mennyire lesz eredményes az majd kiderül... Ha már eredményről van szó... Nem nagyon éri meg szétgürizni a fejed a NYME-n... :D Azon kevesek közé sorolhatom ugyanis magam akik egy vizsgán sem puskáztam, minden tárgyból tanultam...meglett minden felvett kreditem és 4 egészes súlyozott átlaggal fejeztem be a vizsgáimat. Mindezek ellenére egy fillér ösztöndíjat sem kaptam... Nem tudom mivel növelhetném a teljesítményemet, lehet, hogy meg kellene tanulnom puskázni? :) A negatívumok mellett meg kell, hogy említsem, hogy vannak olyan tárgyaim amik nagyon felkeltették az érdeklődésemet... pl. a Munkaerőpiaci képzés , az Önfejlesztés és az Olasz... :) Remélem, hogy nemcsak kezdeti lelkesedésről van szó...
A suli sokmindenben segít mostanában. Például feledtetni számos problémát...amik elől nem lehet elmenekülni, mert közvetlenül érintenek. S amelyeket nem áll módomban megoldani... :( Mint például a családi problémák...amikor végig kell nézned, hogy a számodra két legmeghatározóbb személy nem jön ki egymással, s ez olyan szintre kerül, hogy már nincs vissza út... :(
De terelődjünk inkább pozitív témákra... volt Valentin nap... :) Tavaly elég hosszan kifejtettem a véleményemet a Valentin napi őrületről..ezek a gondolataim nem változtak meg, annak ellenére hogy kapcsolatban vagyok... :) Most is tartom a véleményem, mely szerint nem az ajándék a fontos, igyekeztem olyat adni ami csak MI.... :) Azt hiszem sikerült! :) S, hogy milyen ez a kapcsolat? Sok barátom kérdezi meg tőlem... Néha azt érzem, hogy soha nem voltam boldogabb, néha azt, hogy nem tudom vajon jó úton járok-e... El-elbizonytalnodok, de vajon ez gond-e? Azt hiszem még mindig nem adtam magamnak elég időt ahhoz, hogy merjek teljes szívből, gondolkodás nélkül megnyílni, bízni... rábízni magam valakire... De azt is tudom, hogy olyan ember van mellettem aki képes belőlem kihozni mindent...ha megfejt... :) Nagyon szeretem az én hercegemet és remélem, hogy még sokáig el bírja viselni a szeszélyeimet. :P
Ha már szeszélyeknél tartok... eszembe jutott, hogy mit szerettem volna még mindenképp elmesélni. :) A mai napon új lakótárs költözött az albinkba. A kisszobából ugyanis kiköltözött Katus és most Tuki vette át eme nagyszerű lakhelyet...:) Katus nagyon nem szépen vált el tőlünk. Mindenki-aki ismer minket tudja, hogy az utóbbi időben megváltozott a kapcsolatunk, de álmaimban sem gondoltam volna, hogy az a lány akivel 1,5 évig éltem egy lakásban, abból 1 teljes évet egy szobában, úgy fog elköltözni, hogy el sem köszön majd... :( Csak otthagyja a kulcsot az asztalon és annyi... Vannak emberek akik nem szeretnek búcsúzkodni, vagy az is lehet, hogy nem akart búcsút venni-mondván/gondolván, hogy még találkozunk... Na de egy pár szavas levél azért csak kellett volna...szerintem. :( Nem vagyunk egyformák... Nos és akkor lássuk csak kinek is adtuk a kisszobát?:P Tuki civil nevén Kuti Péter az én egyik legkedvesebb szaktársam, aki Balatonakarattyán lakik és imád biciklizni. A többi információt majd talán vasárnap tudhatjuk meg, amikor is bemutatkozó estet fogunk tartani, hogy megismerjük egymást.. :D Najó valójában csak viccelődés az egész, hiszen volt már időnk kiismerni egymást. Tuki ebben a tanévben szinte minden nap nálunk volt...de legalábbis többet volt nálunk mint a saját albijában. :D A legfontosabb közös vonásunk Kingának, Tukinak és Nekem hogy mindhárman nagy gyerekek vagyunk és valamilyen szinten igencsak bolondok, de azért komolyak is tudunk lenni. Ezért is jövünk ki ennyire jól azt hiszem... :) Ma költözés után hazahozott kocsival és bemutattam őt anyáéknak is. Mindenki szimpi volt mindenkinek természetesen... :) Egy szó mint száz, az eddig sem nyugodt albis élet nagyban fel fog pörögni ezentúl... :D Mindezt mi sem jelzi szebben előre mint hogy venni akarunk háziállatokat... Rengeteget tanakodtunk és összeszedtünk néhány olyan tulajdonságot mellyel az adott állatnak mindenképp rendelkeznie kell, s döntést hoztunk. :)
Megegyeztünk hogy legyen csendes, olcsó, ne egyen sokat, ne legyen túl büdös, ne kelljen naponta takarítani, ne legyen kényes, ne hullassa a szőrét... S megtaláltuk az ideális egyetemista állatot az Afrikai óriáscsigát! :) Jövő héten rendeljük meg őket. :) :P
Najóó úgy érzem sok lesz az input így inkább lassan az elköszönést kezdeném... volt még néhány esemény a hetekben amit megjegyeznék, hogy ne merüljenek feledésbe. Pl. sörözés Annában óraszünetben, Mátéval és Tukival Üvegesben valamint a kis pipu felavatása, Isti bátyjának és barátnőének megismerése, albisbácsi lakásnézős délután Tukcsival, Oázisos buli barátokkal, Charlie az unikornis trilógia XD ... Azt hiszem egyenlőre ennyi az ömlesztett információanyag... :D
Igyekszem hamarabb jelentkezni ismét!
Puszóó

"a Szeretetről"

Fogalmam nincs mi valójában a Szeretet!
Amit tudni vélek az csupán az, hogy voltak már az életemben pillanatok, amikor átjárt az érzés, hogy "Igen! Ez a Szeretet!". A Szeretet nem szükségképpen vonzás!
A Szeretet nem egyenlő azzal, hogy kedvelünk valakit. Nem kell kedvelned a másikat ahhoz, hogy elmondhasd magadról: szereted.
A Szeretet csupán azt jelenti, hogy jót kívánsz a másiknak.
A Szeretet elfogad és megenged!
Az elfogadás nem azt jelenti, hogy teljes egészében egyetértünk egymással! Az elfogadás csupán annyit jelent, hogy kölcsönösen engedünk egymásnak, hogy szabadon kifejezzük nézőpontunkat és véleményünket, anélkül, hogy a másikét értékelnénk, vagy minősítenénk.
A Szeretet tisztelet. Elismeri a másik magánéletének szentségét és sérthetetlenségét. Nem tolakodó, nem próbál befurakodni a másik belső világába.
A Szeretet támogat. Segíti, bátorítja a másikat önmaga irányításában és megvalósításában.
Nem birtokol, nem akarja értékeit másra kényszeríteni. Lehetővé teszi a másiknak, sőt ösztönzi is, hogy szabadon önmaga lehessen.
A Szeretet függetlenít és táplálja a másik kibontakozását. Csak akkor nyújt segítő kezet, ha az nem gyengíti a másiknak a saját élete iránt érzett felelősségét.
A Szeretet azt jelenti, jelen vagyok a másik személy mellett amikor valaminek a szükségét érzi, ugyanakkor nem teszek meg helyette semmit, amit neki magának kell megtennie.
A Szeretet nem elgyengíti a másikat, hanem erősíti és inspirálja.
A Szeretet intim és mégis távolságtartó! Nem igényli, hogy a másikba "belebújjon" és azt sem, hogy belé bújjanak. A Szeretet csupán arra vágyik, hogy a szeretett lény az legyen aki nem kíváncsiskodik. A Szeretet megismerni akar de nem kíváncsiskodik!
Hatalmasat sem akar csupán együttlétet...
Mégis számunkra a Szeretet az Szeretet! Önmaga úgy ahogy van: Minden és Semmi!
Nem, hogy nem kell adni, de nem is adható! Egyszerűen csak áramlik mindenen és mindenkin keresztül aki csak engedi áramolni!
A Szeretetnek nincs szüksége semmire, sem bátorságra, sem erőre, sem önfeláldozásra, sem szolgálatra, sem semmilyen más értékmérőre, melyben nagyságát, vagy egyáltalán meglétét mérni lehetne, ahhoz hogy az legyen ami: Szeretet.
A Szeretetben fel sem merül a kényszer, mert szabad. ...
Ott van minden pillanatban, mindenben és mindenkiben.
Ahogy a mosolyban, úgy a sírásban.
Ahogy a boldogságban, úgy a bántban.
Ahogy a magabiztosságban, úgy a szorongásban, tehetetlenségben.
Ahogy a szenvedélyben, úgy a gyűlöletben.
Ahogy a lelkesedésben, úgy az elbizonytalanodásban.
Ahogy a reményben, úgy a kétségben és a legyőzöttségben.
Ahogy a szélben, úgy az esőben.
Ahogy bennem, úgy benned is!
A Szeretet attól Szeretet, hogy tudunk róla, érezzük, adjuk, kapjuk, megtapasztaljuk vagy átéljük!
Attól Szeretet, hogy Szeretet!
És Te egy vagy vele!


(írta:Kövi Szabolcs)