"a Szeretetről"

Fogalmam nincs mi valójában a Szeretet!
Amit tudni vélek az csupán az, hogy voltak már az életemben pillanatok, amikor átjárt az érzés, hogy "Igen! Ez a Szeretet!". A Szeretet nem szükségképpen vonzás!
A Szeretet nem egyenlő azzal, hogy kedvelünk valakit. Nem kell kedvelned a másikat ahhoz, hogy elmondhasd magadról: szereted.
A Szeretet csupán azt jelenti, hogy jót kívánsz a másiknak.
A Szeretet elfogad és megenged!
Az elfogadás nem azt jelenti, hogy teljes egészében egyetértünk egymással! Az elfogadás csupán annyit jelent, hogy kölcsönösen engedünk egymásnak, hogy szabadon kifejezzük nézőpontunkat és véleményünket, anélkül, hogy a másikét értékelnénk, vagy minősítenénk.
A Szeretet tisztelet. Elismeri a másik magánéletének szentségét és sérthetetlenségét. Nem tolakodó, nem próbál befurakodni a másik belső világába.
A Szeretet támogat. Segíti, bátorítja a másikat önmaga irányításában és megvalósításában.
Nem birtokol, nem akarja értékeit másra kényszeríteni. Lehetővé teszi a másiknak, sőt ösztönzi is, hogy szabadon önmaga lehessen.
A Szeretet függetlenít és táplálja a másik kibontakozását. Csak akkor nyújt segítő kezet, ha az nem gyengíti a másiknak a saját élete iránt érzett felelősségét.
A Szeretet azt jelenti, jelen vagyok a másik személy mellett amikor valaminek a szükségét érzi, ugyanakkor nem teszek meg helyette semmit, amit neki magának kell megtennie.
A Szeretet nem elgyengíti a másikat, hanem erősíti és inspirálja.
A Szeretet intim és mégis távolságtartó! Nem igényli, hogy a másikba "belebújjon" és azt sem, hogy belé bújjanak. A Szeretet csupán arra vágyik, hogy a szeretett lény az legyen aki nem kíváncsiskodik. A Szeretet megismerni akar de nem kíváncsiskodik!
Hatalmasat sem akar csupán együttlétet...
Mégis számunkra a Szeretet az Szeretet! Önmaga úgy ahogy van: Minden és Semmi!
Nem, hogy nem kell adni, de nem is adható! Egyszerűen csak áramlik mindenen és mindenkin keresztül aki csak engedi áramolni!
A Szeretetnek nincs szüksége semmire, sem bátorságra, sem erőre, sem önfeláldozásra, sem szolgálatra, sem semmilyen más értékmérőre, melyben nagyságát, vagy egyáltalán meglétét mérni lehetne, ahhoz hogy az legyen ami: Szeretet.
A Szeretetben fel sem merül a kényszer, mert szabad. ...
Ott van minden pillanatban, mindenben és mindenkiben.
Ahogy a mosolyban, úgy a sírásban.
Ahogy a boldogságban, úgy a bántban.
Ahogy a magabiztosságban, úgy a szorongásban, tehetetlenségben.
Ahogy a szenvedélyben, úgy a gyűlöletben.
Ahogy a lelkesedésben, úgy az elbizonytalanodásban.
Ahogy a reményben, úgy a kétségben és a legyőzöttségben.
Ahogy a szélben, úgy az esőben.
Ahogy bennem, úgy benned is!
A Szeretet attól Szeretet, hogy tudunk róla, érezzük, adjuk, kapjuk, megtapasztaljuk vagy átéljük!
Attól Szeretet, hogy Szeretet!
És Te egy vagy vele!


(írta:Kövi Szabolcs)