Barátokról Nr.3.

Kedves Olvasóim! :)
Azt hiszem eljött az ideje, hogy végre bemutassam Nektek egy újabb kis szösszenetben egy nagyon jó barátomat. (: Igaz nem olyan rég óta ismerem az illetőt, de annál fontosabb szerepe van már a kis életemben. S hogy kiről is van szó... számos becenév illeti Tuki, Tukcsi, Kuti Professzor, Peti, Kecske :D :P ésatöbbi... :P Becses nevén Kuti Péterről lesz szó az elkövetkezendő sorokban. :)



Ismeretségünket Győrnek és a főiskolának köszönhetem. Első évben még nem nagyon ismertük egymást, mert teljesen más körökben forogtunk...aztán sok közös barátunk lett és végül is a 3. szemeszterben kezdtük megismerni egymást. Sokszor meghívtam az albinkba bulizni aztán arra eszméltünk, hogy egyre többet van nálunk...s végül ebben a félévben lakótársunkká is fogadtuk Kingával. :) Azóta persze barátságunk csak még inkább elmélyült, azt hiszem már nagyon sok mindent tudunk egymásról. A heti 5 együtt töltött nap nem csak arra elég, hogy kiismerjék az emberek egymást, hanem arra is, hogy számos közös emléket szerezzenek. Ha csak így gyorsan végig gondolom, hogy mi minden hülyeséget csináltunk az elmúlt fél évben...hááát... :D Nem is tudom hogy fért bele ebbe a rövid időbe.. :P Felidézve a palacsintasütést, a bulikat, a parton beszélgetést, az erkélyen penészeshúst boncolást, a "dalban mondom el" dolgainkat, a szilvesztert, a chippendale-t, a lakógyűléseket, a vízzel locsolást, a perecdobálást na meg a hajgumicsatákat.... stb csak mosolyogni tudok. :)
S hogy ezek fényében milyen is ő? Hát először is egy energiabomba, sportos- versenyszerűen bicajozik, 99% ban mindig jókedvű, mindig mindenben benne van, nem is tudok olyat mondani amire azt mondta hogy ezt inkább hagyjuk. :D Emellett nagyon tudatosan él, mindig tervez és véghez is viszi amit elgondol. Szereti a vígjátékokat, mindenféle zúzós zenét és a sajtot. :D Negatívumként talán a futós cipőjét tudom csak felhozni... :P :D Nah meg a reggeli metál zenéjét... -.-" :P

Tudni kell róla, hogy imád csipkelődni de persze ehhez hozzá lehet szokni... :D

Volt egy időszak amikor ki akart menni Amerikába, be is adta a vízumot. Na akkoriban nagyon haragudtam rá...mint egy durcás kislány. És folyamat próbáltam lebeszélni, de ennek az egyetlen oka az volt, hogy nagyon szerettem volna marasztalni. Igazság szerint féltem, hogy megszakad ez a barátság ha távol lesz... hozzáteszem ez önző dolog volt részemről.
Na de a sors úgy hozta, hogy egyenlőre itthon marad, tehát virulhat a fejem rendesen. :P

A jövőre tekintve egyenlőre annyi biztos, hogy részemről/s szerintem részéről sem fog megszakadni ez a kapcsolat a diplomaosztást követően. :) Azt hiszem minden esély megvan egy élethosszig tartó barátság kialakulására! :)