Felejtés

Ez az a szó amit soha nem akarunk hallani, aztán mégis kimondjuk és néha bizony komolyan is gondoljuk. De mennyi idő alatt és miképp lehet feledni? Vagy lehet egyáltalán? Ez is egy az élet nagy kérdései közül. Nyilván sok ember fejtegette már ezt és mi magunk is bizonyára el-eltöprengtünk erről. Amikor egy barátunk/barátnőnk kerül olyan helyzetbe, hogy felejtenie kell, bizony nagyon nagy hanggal és bizonyossággal tudjuk támogatni. Bezzeg amikor a saját érzelmi életünket kellene helyre rakni semmi sem megy. Ez a felejtés dolog pedig a legrosszabb...mintha az ember fogát húznák. Ha szépen ér véget egy kapcsolat nehezen felejti el az ember a jó dolgokat. Szentül hittem, hogy ha csúnya véget ér egy románc akkor sokkal könnyebb túllépni rajta. Hát tévedtem. S akkor megfogalmazódott egy mondat:a szerelem erről szól: imádjuk egymás hibáit, aztán egy idő után gyűlöljük a másik erényeit...
S tényleg. Gondoljunk csak bele. Amíg boldogok vagyunk valakivel, megismerjük a másik jó és rossz tulajdonságait s azokkal együtt szeretjük egymást. Amikor azonban kilépünk a szingli létbe és egyedül üldögélünk a szobában a hatalmas ágy közepén, vagy épp egy buliban megismerünk egy újabb bájolgó egy éjszakás románcot kutató egyedet akkor mégiscsak előtör egy érzés: utáljuk amiért egyedül vagyunk- visszapörgetnénk az időt- csak egy pár percre, hogy ne tűnjünk olyan jelentéktelennek, magányosnak.
A feledés miért ilyen nehéz? Csak nekünk nőknek nehéz? Eddigi tapasztalatok alapján kijelenthetném , hogy mi nők sokkal nehezebben felejtünk mint férfi társaink. Míg mi akár évekig újra és újra átértelmezünk egy-egy kapcsolatot, addig a pasik már árkon-bokron túl járnak. És mikor ezeket a sorokat írom akaratlanul eszembe jut pár jó barátom akik hasonlóan viselkednek mint az átlag nők. Akkor lehet hogy nem is nem kérdése az egész? Fájdalmas kijelenteni és leírni, de azt hiszem tudom a választ. Talán tényleg nem attól függ a felejtés könnyedsége és ideje hogy nőkről beszélünk-e...sokkal inkább a kötődés mélységétől. Úgy gondolom, hogy aki igazán szeret valakit az nem lép túl egyik napról a másikra. De mégis mennyi az az idő amit ki kell várni? Barátnőim szerint az együtt töltött idő felét érdemes kivárni. Ha valaki korábban új kapcsolatot létesít az nem is szeretett igazán? Ezen azért érdemes elfilózni azt hiszem. Ki kinek mennyit és mit ér?! Nem ártana felébredni a rózsaszín álomból és két lábbal a földre lépni. Az biztos, hogy az az ember akit visszasírunk az nem érdemli meg egy könnycseppünket sem! S mi segíthet hogy könnyebb legyen? Barátok, munka, hobbi, akármi ami kikapcsol. Kényesztessük magunkat, csináljuk azt amihez csak kedvünk van, mert megérdemeljük a boldogságot. A feledéssel pedig ne foglalkozzunk és ami a legfontosabb: soha ne bánjunk meg semmit! :)