Ősz?!

Sohasem szerettem ezt az évszakot. Nem is kérdés, hogy miért... véget vet a nyárnak, egy sokkal hidegebb korszakot hoz magával. Lehullanak a fáról a levelek, elhervadnak a virágok, szép lassan elalszik a természet... A tavaszi zsongásnak épp az ellentétét produkálja: minden lecsendesedik és olyan elmúlásos hangulatba hoz. Aztán elolvastam Ady ezen versét és már nem is nézek olyan rosszallóan erre az évszakra. :) Szinte érzem a kandalló melegét és a sült gesztenye illatát. :)

"Egyszer csak, észrevétlenül
A fa alá avarszőnyeg kerül.
Megállsz a mélázó napsütésben,
Gyönyörködhetsz az őszi ködben.
Ezer színnel festett képek,
Mind a szívedbe égnek.
Nincs még egy évszak,
Mely ennyi pompát rejt
Fejedre kedvesen gesztenyét ejt.
Nézheted a vadludak vonulását
Ahogy őz keresi tisztáson a párját,
Szürettől hangos a hegyoldal
Itt, ott felcsendül egy dal.
A kertekben érik a dió
Hangosan kárál a szajkó.
Este, ha begyújtasz, fával a kályhába,
Tehetsz almát, krumplit a parázsba.
Mesebeli illat lengi át a szobát,
Megidézheted régi korok hangulatát.
Forralt borral kezedben, a karosszékben,
Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben.
Este a csillagos eget nézve,
Felidézhetsz meséket,
Amiket egykor hallottál,
Amikor tiszta és jó voltál.
Ne bántsd az Őszt,
Fedezd fel inkább,
Amit nyújt,
Az összes titkát. "
(Ady Endre: Az ősz dicsérete)