Kedves Blogolvasóim!
Először is mindenkinek boldog új esztendőt szeretnék kívánni! :)
Másodszor szeretném megköszönni a szilvesztert Dodiéknak, nagyon jól éreztem magam és persze mindenki! Dodi blogjában fantasztikusan leírta a szilveszteren történteket és az az egy biztos, hogy felülmúlni nem tudnám, így hát csak reflektálni tudok az általa összefoglaltakra...
"Az első érkezők Melcsyék voltak, akiket sikerült a Víztorony utca és a Kossuth híd közötti szakaszon nem észrevennem, mondjuk ez rájuk is igaz, bár én egyedül voltam, s így mind individumot nehezebb volt észrevenni."
Hát Dodi ez egy örök rejtély marad, hogy hol mentünk el egymás mellett... :D De odataláltunk a házatokhoz...ami nem egy utolsó dolog... ;)
"Szóval hét óra után kicsivel, negyed nyolc után pár percel, már mindenki szépen a Víztorony utca laknál volt. S hogy ki mindenki? Hát vegyük csak sorra Timi és kisérője Matyi, Melcsy és lovagja Pinyő, Tuki és Kammila, és Kinga. Miután már mindenki ismert mindenkit megkezdődhetett a Welcome Drink elfogyászta, ami ezúttal egy kis mézes szilva volt. Meglepően ízletes kis anyagnak minősűlt így hát mindenki nagy lelkesen fogyasztotta, s míg a kiszobában szépen lassan önálló életre kelltek az események, addig Melcsy a konyhában munkálkodott.
Hogy az óév utolsó estéje se telljen el Melcsy rombolás nélkül, így most a konzervnyitónk került a veszteséglistára. "
"Ahogy telt múlt iperedett az idő, az éfél is egyre közeledett, a hangulat pedig kezdte elérni a tetőfokát. Melcsy remekül megtalálta gazdász hölgyeinkel a közös hangot, s gyakorta vackolták be magukat a konyhába. Ezen beszélgetésekről sajna nem tudok tudósítani, mert bizony ekkor a férfiak szigorúan száműzve voltak, mint az úri időkbe a nők a kártyaasztatltól. Így hát mi úrak cseverészéssel, a mérnöki szemlélettel, s a pipával, meg egy kis italozással múlattuk az időt, míg a lányok a konyhában egyre hevesebben nevetgéltek.
Érdekes módón minden egyes szüfrazsett gyűlés után hölgyeink egyre vidámabban hagyták el a tett színhelyét, az orosz standard vodka pedig egyre jobban fogyott."
"...fél 12 kor (fél éfélkor) nekiláttunk készülődni, s valahogy a végén sikerült lekésni az éjfélt. Így nálunk a harsány visszaszámlálás is elmaradt, s szégyen nem szégyen de a Himnuszt is youtubról hallgattuk meg..."
De feltaláltuk magunkat azért... :D Hozzátenném, hogy Julcsival mi csináltunk pezsgős koktélt...aminek ízére már természetesen senki nem emlékezik... :D Miután bepusziltuk egy nagy üveg Kalinkát...kissé remegő kézzel de összeszeltem a lime-ot Julcsi pedig nagykéssel törte a jeget... :D Szerencsére ezt nem sokan látták. Mielőtt megijednétek mindenki egyben maradt... Akik profik azok profik! :D
"Az események aztán éfél után kicsit homályba vesztek, valahogy ahogy átszökkentűnk az újévbe,a dolgok is felgyorsultak. A kisszobában továbbra is Petya flörtölt a lányokkal, míg a nagyszobába SzöSz és Stoki David Hasselhoffos mellszörzetbedobós beszélgetése zajlott, s itt ott feltünt Drakula Gróf is, Pinyő személyében. Timi és Matyi pedig a fürdöbe rendezték be szilveszteri lakosztályukat :)
Julcsi pedig Melcsyvel pusztította a Standard Orosz vodkát :) Tuki pedig lesből készítette a képeket...Én pedig naggyából próbáltam összehangolni az eseményeket :) Több kevesebb sikerrel."
Dodi csak annyit mondanék, hogy fantasztikusan összehangoltad az eseményeket és tényleg emlékezetes szilveszter marad!! :) Köszönjük a meghívást és örülök, hogy megismerhettem a barátaidat! Julcsit pedig nagyon megkedveltem! ;) :P Úgyhogy várom a folytatást!!:)
Miután eltávoztunk Dodiéktól egy hosszú hazautat kellett megtennünk... na ott volt minden... :D Miután hazaértünk kicsit mindenki elcsendesedett de az éjjel tartogatott még szép pillanatokat azért... :)
Most hogy kicsit megkésve beszámoltam a szilveszterről, szeretném megjegyezni, hogy végeztem a vizsgákkal is végre... úgyhogy jön a pihenés!!! :) Tegnap találkoztam Bébimmel (Rebekával), nagyon jó volt végre egyet beszélgetni...szombatra pedig egy vizsgaidőszak-záró bulit tervezünk... Már nagyon várom, hogy ismét együtt legyen a csapat... :) De azért sokkal jobb lenne ha Istim is velünk tartana és megismerné azokat az embereket akiket a világon mindennél jobban szeretek! :) Jaaahm amúgy nemsokára 2 hónapja együtt vagyunk. :$ Nagyon sok dolog történt ez alatt a két hónap alatt és néha úgy érzem mintha már évek óta együtt lennénk... :) Mindent összevetve úgy érzem, hogy egyre közelebb kerülök hozzá és egyre jobban szeretem... :$ Ami azért is furcsa mert már nem hittem benne hogy képes leszek így érezni... :$
Hogy miről is akartam még szólni nektek... olvastam egy nagyon de nagyon jó könyvet... szeretnék belőle idézni egy kis részt, szerintem nagyon tanulságos kis történet...nekem nagyon megtetszett! :)
„Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hadd repüljön vele és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.
De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt.
Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni. És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni.
És egyedül érezte magát.
És azt gondolta: „Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem.”
A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett.
A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya és mutogathatta a barátnőinek, akik azt mondták: „Neked aztán mindened megvan.” De szép lassan különös átalakuláson ment át: most, hogy teljesen övé volt a madár, és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. A nőt már nem is érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki , és tisztán tartsa a kalitkáját.
Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.
Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje.
A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.
„Miért jöttél?”- kérdezte a halált
„Hogy újra együtt repülhess a madaraddal!”- felelte a halál „Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele.” „
(Paulo Coelho: Tizenegy perc)
Jahm még annyi, hogy remélem tetszik az új dizájnom mert én első látásba beleszerettem...és hogy Isteenek ismét köszi a segítséget!! :$
További szép napot!! :) :P
