Mit nekem péntek 13, fekete macska és a társaik :D

A hét iszonyatosan jól alakult, ezt szerintem az előző bejegyzésemből leszűrhettétek...azonban szerdán és csütörtökön valami hihetetlen mód szerencsétlen voltam... Hogy mi is történt? Kérem szépen ellopták a telefonomat és a kulcscsomómat... A telefonom miatt majdnem a szívem szakadt meg, hiszen kb a fél életem volt benne... :( A kulcsom eleinte nem érdekelt ennyire, de aztán rájöttem hogy ennél már csak az lenne szebb ha az illető tudná hogy melyik zárba is való az a kulcs... így hát még pocsékabbul éreztem magam. Óriási szerencsémre nálam volt a régi telefonom az adományozás miatt...persze az itthoniak száma nem volt benne...nagy nehezen kinyomoztam így hát tudtam tudatni hogy élek és nincs semmi bajom. Hogy a lakásba hogy jutottam fel...hát nagy szerencsémre Kinga velem volt... Ezzel azonban még nem oldódott meg a probléma. Az albérletünkben zárcserére volt szükség, jómagamnak pedig vettem egy új sim kártyát. A vodafonenál egy nő állt mögöttünk a sorban és amikor hallotta a panaszomat hozzászólt a témához... Az ő telefonját is ellopták, ő épp a rendőrségről jött... úgyhogy a következő állomás nekem is az volt...
Mikor hazaértem egyből vissza is buszoztam Ajkára a sim kártyáért...hazaértem erre nem ismert meg a kutyám... hát elég vicces volt h 20 percig álltam az esőben a kapu előtt...aztán lejött papám aki beengedett. Idegességemben szétzúztam ez egyik pulcsim cipzárját ...véletlenül... :D Szóval így utólag elég vicces sztori, de jól belegondolva eléggé lefárasztott az a két nap és még mindig nagyon sajnálom az én kis telefonomat. Azt az embert aki pedig ilyenre vetemedik szívből tudom sajnálni, mert SZÁNALMASNAK és iszonyatosan nagy POFÁTLANSÁGNAK, NEVELETLENSÉGNEK vélem. Tudom, hogy manapság nehéz munkát találni, de aki ilyenre vetemedik, hogy más értékeit ellopja és eladja..hát SZÉGYEN GYALÁZAT hogy ilyen világot élünk...
Egyébként ha valaki igényt tart az új számomra az írjon bátran...

Legolvasottabb iromány